Mi a közös Inke László, Ruttkai Éva, Zenthe Ferenc vagy épp Bodrogi Gyula gyerekében? Most ők maguk árulják el.

Nem esik messze az alma a fájától – szoktuk mondani, ha egy ismert ember gyermeke valamilyen sugallatra ugyanazt a hivatást választja, mint a híres szülő. Ám annak a fának árnyéka is van, amiből nehéz kilépni, pláne ha a szülők a szakma nagyjai voltak. Inke Gabriellának, Gábor Júliának, ifj. Zenthe Ferencnek vagy épp Bodrogi Ádámnak amellett, hogy kiváló a humorérzékük, és még a hangi vagy színészi adottságaik is meglettek volna ahhoz, hogy kövessék szüleiket a pályán, mégsem tették ezt. Mi volt az a sorsfordító pillanat, ami elterelte őket a színész szakmáról, vagy épp megóvta őket attól, hogy szüleik árnyékban kelljen érvényesülniük?

Ifj. Zenthe Ferenc: „Ez egy sz*r szakma”

Zenthe Ferenc fiát, ifj. Zenthe Ferencet a média és a köznyelv csak Zenthe Golyóként emlegeti. Édesapja nevezte el így még kisbaba korában, mert nagyon pufók, kerekded gyerek volt. Ma már viszont megszólalásig hasonlít édesapjára. Ha az emberek megállítják, hosszan áradoznak neki A Tenkes kapitányáról és Taki bácsiról a Szomszédok című tévésorozatból. Ifj. Zenthe Ferenc nem követte édesapját a szakmában, pedig volt idő, hogy próbálkozott szereplőválogatásokkal. És persze taxisofőr sem lett…

Hogy ki beszélte le, pontosabban terelte vissza a neki való mérnöki szakma felé, arról viccesen így emlékezik.

„Ottó kicsit raccsolt. És most elnézést kérek a színészvilágtól, de ezt Ádám Ottó mondta így: ’Golyó, ha akalsz, akkor gyele, de ez egy szal szakma.’ Tehát tömören úgy fogalmazott, hogy menjél, csak fejezd be ezt a műegyetemet. És ezt édesanyám is visszaigazolta, amikor mondtam, hogy Ottó bácsi ezt mondta, és hogy ilyenkor mi van? Akkor azt mondta: ’Te figyelj, a Latinovits Zoli építészmérnök. Befejezte az egyetemet, ott a diplomája, utána még lehetsz színész. Ahogy ő is milyen komoly és jó színész lett” – mesélte.

„Nekem nem is kell elmenni felvételizni”

Gábor Miklós és Ruttkai Éva egyetlen leányából, Gábor Júliából sem lett színész, pedig 1971-ben Latinovits Zoltánnal még együtt szerepelt a Szinbád című filmben. A szakmától sosem távolodott el, de az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát, és az egyetemi évek alatt egy könyvkiadónál kezdett dolgozni, majd a diplomával a kezében az Országos Széchényi Könyvtárban helyezkedett el. Később a Nemzetközi Színházi Intézet magyar központjának ügyvezető titkára, majd a magyar színházak fesztiváljának ügyvezető igazgatója is volt, 1987-ben alapította meg a Ruttkai Éva-emlékdíjat. Azt mondja, vele nagyjából ugyanaz történt, ami ifj. Zenthe Ferenccel.

„Egyszer Várkonyi Zoltán azt mondta, hogy menjünk be anyu öltözőjébe, és mondjak el neki egy verset. Ha ő úgy gondolja, hogy az rendben van, akkor nekem nem is kell elmenni felvételizni. Ő fölvesz. Na hát mondanom sem kell, hogy nem mentünk be az öltözőbe” – emlékezett.

„Az apám felállt, és soha többé nem ment vissza”

Inke Gabriellát és testvérét, Krisztinát maga a híres édesapja, Inke László óvta meg a szakmától, és terelte egész más irányba. Bodrogi Gyula és Voith Ági fia, Bodrogi Ádám pedig maga kérte egy szilveszteri éneklős műsor után, hogy ne kelljen többet fellépnie. Gabriella egy londoni és budapesti gyökerekkel rendelkező, nemzetközi szinten működő audiovizuális élményszolgáltató és digitális médiapiaci ügynökségnél, Ádám a gasztronómiában találta meg az útját.

Amikor Bodrogi Gyula szembesült fia döntésével – Ádám már 18 éves volt –, csak annyit mondott, azt is lehet. Ám egész máshogy viselkedett, amikor fia még csak hatéves volt, és az iskolában mondtak véleményt róla.

„Az én apám is egyszer volt szülőin. Általános iskola első osztály, bement, a pici székekre leültek, az egyik anyuka pedig felemelte a kezét, és mondta, ’hogy tanító néni, azt kell, hogy mondjam, az Ádám harap.’ És erre az apám felállt, kiment, és soha többé nem ment vissza” – nosztalgiázott a Duna Televízió Hogy volt?! című műsorában Ádám a többi színészgyerekkel együtt.