A Kossuth-díjas énekes néhány hete árulta el: pajzsmirigyrákkal diagnosztizálták, és addigra már egy sikeres műtéten is túlesett. Kovács Ákos akkor több részletet nem árult el, most viszont részletesen beszélt arról, milyen véletlen folytán derült ki a betegsége, és hogy érezte magát a műtét napján.

Néhány héttel ezelőtt beszélt először Kovács Ákos a pajzsmirigyrák-diagnózisáról: akkor már sikeres műtétet és jól haladó lábadozást emlegetett, részletekbe azonban akkor még nem bocsátkozott. A napokban a szegedi Ferences Ifjúsági Találkozón azonban megdöbbentő őszinteséggel vallott érzéseiről, tapasztalatairól.

Kovács Ákos: „Nem mondhatom, hogy nem ijedtem meg”

Mint mondta, tavasszal jóformán véletlenül derült ki a diagnózis, ugyanis tünetmentes volt, csak korából adódóan érezte úgy, hogy nem ártanak a kivizsgálások: majd jött egy sugallat is…

„58 éves vagyok, és ilyenkor már el kell menni szűrésre. Húztam-halasztottam, aztán egyszer csak valami erő kinyúlt az égből, és belökött. Már ez is egy csoda volt. Mindenféle vizsgálatokon túlestem, és semmilyen hibát nem találtak. Már törölgettem magamról az ultrahangos zselét, amikor megkérdezték, volt-e mostanában nyaki ultrahangom. Mondtam, hogy nem. Erre azt felelték: akkor jöjjön még egy ráadás... Azt mondták, van egy növedék a pajzsmirigyemben, ezt meg kell szúrni” – mesélte a rendezvényen, ahol felidézte, máskor egy hét múlva derül ki az eredmény, őt azonban hat órával később már hívták is, hogy baj van.

Amikor az embernek elmondják a diagnózist, az nagyon nagy próba. Nem mondhatom, hogy nem ijedtem meg. A diagnózis után három hét telt el a műtétig. Azt mondták, ennek a műtétnek az is lehet a következménye, hogy nem lesz hangom, és ettől bepánikoltam

– fogalmazott Kovács Ákos, aki az önsajnálat helyett rohamtempóban kezdett dolgozni: dalokat rögzített, novelláit felmondta hangoskönyvként.

„Az utolsó kenet, ezt is fölvettem”

„Ebbe a három hétbe még sok minden belefért, például egy gyors sümegi zarándoklat a sümegi fájdalmas Szűzanyához és az oltárhoz. Életem egyik nagy élménye marad az, hogy ott éjszaka az oltár előtt egy szál gyertya fényében imádkoztunk. Nagyon komoly imaháttér volt. Betegek szentsége, leánykori nevén az utolsó kenet, ezt is fölvettem.”

Majd eljött a sorsdöntő nap.

Kontrollmániás ember vagyok, de az utolsó napon úgy mentem be a kórházba, hogy nem ismertem magamra. Teljesen nyugodt voltam. Rábíztam magam az Úristenre. Az orvosok már több ezer ilyen műtétet csináltak, én pedig egyszerűen átadtam magam ennek.

„Ha nem lettem volna hívő, most hívővé váltam volna”

A műtét jól sikerült, de mégis sokkoló hírrel kereste fel az orvosa.

A rosszindulatú daganat egy milliméterre volt a pajzsmirigy burkától. Azt mondta: ha akkor úgy döntünk, hogy várunk még, most másról beszélgetnénk. Lényegében az utolsó pillanatban vették ki.

A betegsége ráébresztette, mennyire is véges az élet, és hálás, amiért megtapasztalta, milyen szerető közeg veszi körül őt.

„Nekem megért egy fél pajzsmirigyet az, hogy láttam, milyen összetartó a családom, kik azok a barátaim, akikre valóban számíthatok, és hogy mennyi ember imádkozott értem. A történteknek nem az a legfontosabb üzenete, hogy beteg lettem, hanem az, amit a megpróbáltatásból megtanultam. Ha nem lettem volna hívő, most hívővé váltam volna.”