Soma Mamagésa nemrég ünnepelte 60. születésnapját, ám a 61.-et már szülei nélkül fogja. Néhány évvel édesapja elvesztése után ugyanis a napokban édesanyja is örökre lehunyta a szemét.

Soma Mamagésa szívszorító hírt tett közzé: elhunyt szeretett édesanyja. A spiritualitásban kiteljesedő énekesnő arról vallott, hogy anyukája már készült az elmúlásra, és biztos abban is, hogy már egy jobb helyen van. Soma alig négy évvel ezelőtt az édesapját veszítette el.

„Átlépett anyukánk a Fénybe”

Spitzer Gyöngyi, azaz Soma Mamagésa megrendítő, szívszorító sorokkal búcsúzott a közösségi oldalán.

„Ma délután 2 óra 17 perckor átlépett anyukánk a Fénybe” – fogalmazott a nemrég 60. születésnapját ünneplő spirituális tanító, majd kihangsúlyozta a dátum különleges jelentőségét is.

„02.17-én született, és 17-én is halt meg. (Kiskorom óta a 17-es a számom – apukám is 17-én született – ami a 8-as)” – vonta be a számmisztikát, amiben a 8-as szám a harcos jegye, a marsi energia képviselője, a legerősebb anyagi szám: ösztönös cselekedetek, egyenesség jellemzi. Soma így folytatta a búcsút:

Drága anyukánk! Kívül-belül szép volt, aki egész életében a szeretetet tartotta a legfontosabbnak. Nagy űrt hagy maga után, de tudom, (érzem), hogy neki már sokkal jobb odaát. (Már egy ideje készült rá.) 85 évet élt ebben a testben, ami a végére nagyon elhasználódott és elfáradt.

„Nemcsak szép, kedves, nagyszívű, nagyvonalú, adni tudó, érzékeny, művelt, tehetséges nő volt (csodálatosan szavalt), hanem egy igazi ANYA, és nagy betűs EMBER, aki az elesetteknek mindig kezet nyújtott. Óriási űrt hagy maga után. Sokunk szívében élsz tovább drága, gyönyörű anyukánk” – búcsúzott még Lenke nénitől, akinek év elején ünnepelték 85. születésnapját. Soma ennek apropóján mesélt a Best magazinnak a családjáról – öt testvére van –, s arról, milyen párhuzamok voltak az életében édesanyjával a gyermekáldás időzítés tekintetében is.

„Nagyjából ugyanannyi idősen éreztem a vágyakat”

„A legidősebb öcsémmel, Miklóssal egymás játszópajtásai lehettünk, hiszen egymást követő években születtünk. Ezt a mintát én is tovább szerettem volna örökíteni, ezért Lőrinc fiam születése után mindent megtettem, hogy kis korkülönbséggel egy lányom is születhessen. Ezt követően még kétszer ért el a babavárási hullám.

Az időpontok érdekesek: nagyjából ugyanannyi idősen éreztem a vágyakat, amikor anyám is szült. Tomi öcsém és Ági húgom születésekor tizenegy és tizenkét éves voltam, örültem nekik, ám amikor az én fiam volt tizenéves, hallani sem akart egy újabb testvérről, és a fenyegetőzéseit is jobbnak láttam komolyan venni.

A legfiatalabb öcsém, Norbi és köztem már húsz év van, a születésekor vele már inkább babáztam, mint játszottam és tudom, hogy ha nekem is megadatott volna, ami anyámnak, hogy negyvenöt évesen én is szüljek, sokkal erősebben éltem volna meg az anyaságot, mint az első két gyerekem érkezésénél. De akkor meg a férjem nem akarta. Nem bánom már, hogy így alakult, hiszen az unokám érkezésével még mindent átélhetek.”