Hujber Ferenc nemrég még kíméletlen szavakkal támadta Eszenyi Enikőt, most azonban már azt mondja: ha ő rendezne, valószínűleg ő is olyan lenne, mint Eszenyi vagy Alföldi, akiknek rendezői stílusa újra téma lett az elmúlt időszakban.

Néhány héttel azután, hogy indulatos hangvételű bejegyzésben bírálta rendezési stílusáért Eszenyi Enikőt, Hujber Ferenc ismét megszólalt a témában. A színész ezúttal jóval árnyaltabban beszélt Eszenyiről, és arról is, miért érti bizonyos szempontból azt a színházi szemléletet, amelyet Eszenyi Enikő és Alföldi Róbert képvisel.

Mint ismert, Eszenyi május végén sok évnyi hallgatás után nyílt levélben reagált a vele szemben korábban megfogalmazott kritikákra. A rendező azt írta, hogy felelősséget vállal „a próbák során tanúsított szenvedélyes, időnként nem megfelelő megnyilvánulásai” miatt. Eszenyi 2020-ban távozott a Vígszínház éléről, miután több színész és munkatárs is verbális agresszióról, megalázó bánásmódról és zaklatásról beszélt vele kapcsolatban.

A levél megjelenése után Hujber sem fogta vissza magát. Közösségi oldalán kemény szavakkal reagált a rendező bocsánatkérésére.

Enikő! Nem bocsátok meg, és nem felejtek! Igazából elmész te a picsába és azok is, akik a bukásod óta munkát adtak neked! Mert szembeköptetek számtalan áldozatot, akik ugyanúgy remegnek az átéltektől, mint én! Mert nem változtál! Felvettél egy szerepet, amit még szarul is játszol! Feltételes módban nem kérünk bocsánatot, mert a bántalmazás sem feltételes módban történt

Hujber érti a megszállottságot, de a hangnemet nem

Hujber később az RTL Reggelijében beszélt arról, hogy szerinte különbséget kell tenni a művészi maximalizmus és a bántó viselkedés között.

Azért értek meg egy Alföldi Robit vagy egy Eszenyi Enikőt, mindamellett, hogy a hangnem már nagyon sokszor nem passzol a kilencvenes évekhez, mert azt, amikor látod, hogy valaki ezt a szakmát nem száz százalékos alázattal csinálja, ha nem hal bele, ha nem döglik bele, nem megy le a lelke legmélyéig, nem töri el magát, hogy aztán újra fölépítse, akkor az az előadás nem lesz jó.

A színész szerint a nagy rendezőegyéniségeket gyakran éppen az a megszállottság hajtja, amely kívülről sokszor nehezen érthető vagy elfogadható. Arról is beszélt, hogy a horvaisok (Horvai István rendező-színházigazgató egykori tanítványai – a szerk.) különösen szenvedélyesen állnak a szakmához.)

A horvaisok állatok. Mi egészen más tűrésponton vagyunk színészként, mint az átlag színész. Horvai tanítványai mindig is az elit voltak, legalább három, de inkább öt polccal feljebb, mint egy átlagos színész, ezt muszáj leszögezni. Mi színészként is egy olyan minőséget képviselünk, amit te nem látsz máshol.

„A világ megváltozott”

Most az RTL újabb megkeresésére Hujber tovább árnyalta véleményét. Most már azt nyilatkozta, bár érti azokat a művészi és szakmai mintákat, amelyekben ő és egykori mesterei szocializálódtak, a mai világ már más szabályok szerint működik. Sőt, üzent is Eszenyinek.

„Enikő szállj magadba egy picit, csak egy picit. Én megértem a művészi hozzáállásodat, én nagyon megértem, mint horvais, de már nem az a világ van, mint amiben mi felnőttünk, és amiben mi szocializálódtunk. A világ megváltozott. úgyhogy ha még valaha dolgozni akarsz, akkor kérlek szépen ehhez tartsd magad.”

A színész szerint a generációs különbségek és a megváltozott társadalmi elvárások miatt ma már nem lehet ugyanazokat a módszereket alkalmazni, amelyek évtizedekkel ezelőtt természetesnek számítottak a színházi életben.

„Valószínűleg én is olyan lennék”

Hujber arról is beszélt, hogy tudatosan igyekszik elkerülni azokat a helyzeteket, amelyekben rendezőként esetleg ugyanazokat a hibákat követné el, amelyeket most másoknál lát.

„Én is ehhez tartom magam. Hidd el, nem véletlenül nem rendezek. Valószínűleg én is olyan lennék, mint az Enikő vagy mint a Robi. Én inkább színész vagyok, és nagyon figyelek arra, hogy most már nyugodt legyek. Ha próbálok, iszonyatosan figyelek arra, hogy egy hangos szó ne hangozzon el, mert akkor már kényelmetlen. Ne legyen egy próba kényelmetlen. Legyen szenvedélyes, de ne legyen kényelmetlen…”

A színész szerint ma már különösen fontos, hogy az alkotói folyamat intenzív maradjon, de közben ne váljon megalázóvá vagy félelemkeltővé.

A család és a művészet közötti egyensúlyról

Hujber úgy látja, a művészi teljesítményre az is hatással van, hogy valaki mennyit tud feláldozni az életéből a munkája érdekében.

„Ők (mármint Eszenyi és Alföldi) annyival vannak színházilag előnyben velem szemben, hogy nincs családjuk. Akinek nincs családja, nem kell gyerekhez hazamenni, nem kell a beteg gyerekeden gondolkodni a próba helyett, hanem mondjuk éjszaka nekiállsz és festesz, vagy agyalsz a következő előadáson, akkor egy egészen másfajta szintet tudsz elérni, mintha valaki feladja a karrierjét, vagy a karrierje érdekében föladja a családot… Számtalan ilyen embert ismerünk. Abból táplálkozunk, amit megéltünk.”