Napi friss

Falusi Mariann: „Mióta Györgyi meghalt, egyedül állok ki a döntéseimért”

Falusi Mariann megtanult önálló döntéseket hozni Fotocentral / Schumy Csaba
Falusi Mariann megtanult önálló döntéseket hozni

Három évvel Lang Györgyi halála után Falusi Mariann arról beszélt, hogyan él együtt a veszteséggel.

Lang Györgyi elvesztése után sok mindenben megváltozott Falusi Mariann élete. Erről beszélt nemrég az RTL Reggelijében.

„Már három éve, hogy a Györgyi meghalt, és egy csomó mindenben úgy egyedül maradtam… Hogy amíg valamit eldöntött ő meg én, ott ketten voltunk, vállvetve a világ ellen, most viszont egyedül vagyok, és egyedül állok ki a döntéseimért. Egyedül szervezem a fellépéseim. Soha nem volt menedzserünk, és ezt megtartottam” – magyarázta az énekesnő.

Lang Györgyi és Falusi Mariann Fotocentral / Olajos Piroska
Lang Györgyi és Falusi Mariann

Hatalmas érzelmi hullámvasút

Az énekesnő néhány hónapja interjút adott a Storynak. Ebben mesélte el, miből merített erőt legjobb barátja elhunyta után. Hogyan tanult meg együtt élni a veszteséggel.

„A hivatásommal egyébként nagy szerencsém van: az éneklés számomra valódi terápia. De a veszteség zászlaja sajnos mindenkinek áll. Hatalmas érzelmi hullámvasúton mentem keresztül, és úgy érzem, még most is rajta ülök. Az ő hiányuk soha nem fog elmúlni, de igyekszem ezzel együtt élni. Néha úgy képzelem, van egy szoba, ahová bezárom ezeket az érzéseket – és nem nyitom ki mindennap az ajtót.”

Falusi Mariann és Kulka János egy tavalyi koncerten Fotocentral / Birton Szabolcs
Falusi Mariann és Kulka János egy tavalyi koncerten

Új tervek

Arra a kérdésre, hogy kibe tudott kapaszkodni, határozottan felelt. „A barátaimba. Abba az összetartó közösségbe, amit tulajdonképpen Györgyinek köszönhetek. Gyerekként egyáltalán nem voltam társasági lény – elvoltam a saját világomban. A csacsogás, a ’lányos’ programok nem igazán érdekeltek. Ha bandáztam, inkább fiúkkal. Aztán Györgyi olyan embereket hozott az életembe, akik azóta is meghatározóak. Igazi tyúkanyó volt: összetartotta a társaságot, utazásokat szervezett. Ezt próbálom most továbbvinni – ahogy az emlékét is. Az otthonából lakásszínház lett, ami számára egyfajta jelenlétet, nekem pedig kapaszkodót ad a mindennapokhoz.”