Hevér Gábor nem mondhatja, hogy unatkozna, hiszen párhuzamosan több munkája is van. Ugyanakkor nem tudja, ha majd nem tud dolgozni, miből tartja el a családját.

A Best Podcast legutóbbi vendége Hevér Gábor volt, aki a magyar kultúra szinte minden területén jelen van, hiszen játszik filmekben, színházi előadásokban és tévésorozatokban is, egy hónapja pedig az új Heti Hetes műsorába is beült.

Hevér Gáborék nem élnek nagy lábon

Manapság sok színésznek nincs fix fizetése. De vajon ez Gábort nem nyugtalanítja?

„Az én szakmámban az ember nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy beteg legyen, mert akkor könnyen éhen marad. Vállalkozó vagyok: ha nem dolgozom, nincs fizetésem. Van életbiztosításom, ha meghalnék, talán a kapott pénz elegendő lenne a lányaim jövőjére.

Hogy velem mi lesz majd, ha megöregszem, és már nem tudok dolgozni, miből fogok megélni, miből tengődöm majd, miből tartom el a családom, nem tudom. Nem panaszkodom, mert most van munkám, nem is kevés, de nem élünk nagy lábon: fizetjük a házunkra a hitelt, tízéves autónk van, nem járunk minden hónapban étterembe, nincs bejárónő, én nyírom a füvet, nem hordok márkás ruhákat.

Évente egyszer megyünk a családdal nyaralni, és arra mindig el is megy az a megtakarításunk, amit évről évre összespórolunk” – magyarázza.

Éppen próbált, amikor megtudta, édesapja meghalt

Hevér Gábor számára az igazi kikapcsolódást a horgászat jelenti, de kétszer is meggondolja, hogy elinduljon-e. Ha van egy kis szabadideje, azt inkább a családjával tölti. Két lánya van, Vilma, aki már 18 éves és a nála tíz évvel fiatalabb Berta. Bár a színész szülei elváltak, mindkettejükkel szoros kapcsolatot ápolt. Édesapjával hétvégente találkoztak, szerették egymást, és a halála nagyon megviselte.

„Éppen próbáltam a Nemzetiben, próba előtt a büfében megittam egy kávét, és ekkor csörgött a telefonom. Az öcsém hívott, hogy apa meghalt. (...) miután nem volt nálam pénz, elkezdtem kérni a többiektől, mondogattam, majd megadom. Elrohantam apához, megsimogattam a homlokát, órákig ültem mellette, majd jöttek a szállítók, nekik adtam a pénzt, hogy vigyázzanak rá, ne verjék oda a lépcsőházban. Az élet furcsa fintora, hogy este vígjátékot játszottam a Nemzetiben. A temetés utána két-három hétig olyan beteg voltam, hogy alig bírtam lábra állni.”