Javában zajlik a Megasztár forgatása, és ezekben a napokban, hetekben Rami már azelőtt úton van a stúdióba, hogy a családja felébredne. Ettől függetlenül a műsorvezető lubickol ebben az új feladatban.

Az pedig külön öröm, amikor a fiúk meglátogatják a stúdióban. „Találkoznak a kollégáimmal, a stábbal, igazából mindenkivel. Nekem ez fontos, hogy lássák, hol vagyok, mit csinálok napközben. Nyilván most elsősorban a fiamra gondolok…” – kezdi mosolyogva Lékai-Kiss Ramóna.

Anya munkahelye nem ismeretlen

Mint mondja, tudatosan igyekszik Noét hozzászoktatni a tévés világhoz. „Nem akartam azt, hogy amikor búcsúzkodunk otthon, hogy ’na anya indul be a tévébe’, az számára egy ijesztő, megfoghatatlan dolog legyen… Mostanra pedig már érti, miről van szó.

Volt már a Dancing with the Starsban, A Nagy Duettben, a Sztárban Sztárban, beles a próbákra is. Ő itt, a TV2 stúdiójában itthon van, és én ezt nagyon szeretem. És imádják őt!

A stáb, a táncosok, de ez igaz Nórira, Tillára vagy akár Bucira is (Ördög ­Nóra, Till Attila, Stohl András – a szerk.), tényleg úgy fogadják őt, mint egy régi ismerőst. A vicces, hogy szinte velem találkozik bent a legritkábban! – mondja nevetve. – Már teljesen önjáró.”

Azért hármasban a legjobbak a programok

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy mit lát, a fiúk, vagyis cipőgyűjteményéről híres férje és kisfia mennyire boldogulnak otthon nélküle.

Apás napok, hetek vannak, de szuperül megoldják. Ráadásul tök jó fejek és kellően türelmesek velem.

Az első forgatási napon olyan későn értem haza, hogy már rég aludtak, tehát osonva járkáltam a lakásban. A második este viszont még elcsíptem őket. A férjem, Máté éppen mesét olvasott Noé­nak, és gyorsan beugrottam melléjük az ágyba. Ettől persze Noé egy másodperc alatt teljesen felpörgött, mire a férjem megjegyezte, hogy ’szép volt…’” – meséli vidáman a TV2 szebbnél szebb ruhákban pompázó sztárja.

„Előjön belőlem a tyúkanyó”

Nem kérdés, aznap este végül ő altatta el Noét. „Nem tudom, hogy hármunk közül ennek ki örült jobban! Különben a fiúk tényleg szuperül alkalmazkodnak minden ilyen nagyobb lélegzetvételű munkámhoz” – folytatja Rami, és közben lerí róla, mennyire fel van dobva.

Látszik, ugye? Hiányzott az ilyen típusú műsor, mint amilyen a Megasztár. Tehát én most tényleg baromira élvezem ezt!

És igen, kevesebbet lát a családom, de ránk is igaz, hogyha én jól vagyok, akkor ők is.

Illetve ez egy időszak. Pár hétre megváltozik a családi dinamikánk, amikor jó előre meg kell szervezni azt, hogy ilyenkor ki viszi a suliba és ki hozza, stb.

Noé állandó vendég a stúdióban

De egyébként meg annyira jól megvan az egyensúly a munka és a család között, hogy semmi okunk nincs panaszra, sőt. Hálás vagyok, hogy olyan munkáim vannak, amik ennyire töltenek. Például nagyon szeretem most a Megasztárnak azt a részét, amikor megérkeznek hozzám a versenyzők hol családtagokkal, barátokkal, hol egyedül. Megismerem őket, milyen élethelyzetből jöttek, mi a céljuk, és oda-vissza adjuk az energiákat.

Emberként, anyaként, nőként úgy érzem, én vagyok az utolsó, akibe kapaszkodhatnak, mielőtt a mesterek elé állnának. Ilyenkor igyekszem megnyugtatni, megnevettetni őket.

De olyan is van, hogy együtt sírunk. Végtelenül szurkolok nekik, előjön belőlem a tyúkanyó.”

Egy életre megfogadta

Az sem számít, ha a századik vagy a kétszázadik ember lép oda hozzá aznap, ugyanolyan lelkes marad.

„Akkor is, ha már a nap végén járunk, és hosszú órák óta talpon vagyok, ugyanúgy figyelek az adott versenyzőre. Ez a dolgom, és ezt tartom helyesnek. Plusz ez belülről fakad. Erről jut eszembe egy történet. Még jóval azelőtt, hogy ismert lettem, találkoztam egy hírességgel, pontosabban láttam egy hírességet egy plázában, akinek most szándékosan nem mondom meg a nevét. Páran oda is mentek hozzá egy közös fotóra vagy aláírásra, és hogy váltsanak néhány szót. Erre ez az ismert hölgy azzal hárította el őket, hogy ’ne, ne, semmiképpen se!’, ami bennem nagyon rossz érzést keltett. Pedig ekkor még elképzelésem sem volt arról, hogy egyszer majd hozzám fognak odalépni hasonló szándékból.

Ezért miután ismert lettem, eldöntöttem, hogy én mindig rendelkezésre állok. Nem azért, mert a munkám része, hanem azért, mert lehet, nekem a milliomodik ilyen alkalom, de neki az egyetlen.

Valahogy így érzek a versenyzőkkel kapcsolatban is. Nekik ez az egyetlen pillanatuk van, hogy bizonyítsák a tehetségüket, az a minimum, hogy megtisztelem őket azzal, hogy száz százalékban odafigyelek rájuk.”