Kökény Attila hosszú évekig keményen dolgozott azon, hogy zátonyra futtassa a házasságát. Az, hogy ez nem sikerült, kizárólag Arankán múlt.

Az énekest megszédítette a zenészélettel járó népszerűség, a végtelen bulik, a lányok rajongása. A folyamatos kísértésnek pedig nem tudott ellenállni. Az, hogy a kapcsolatuk mindezt nemcsak túlélte, hanem főnixmadárként újraéledt, sok év megfeszített munkája. A pár a VIASAT3 népszerű műsorában, A felszín alatt – Egy kapcsolat pszichológiájában Bibók Bea pszichológusnak mesélt a megismerkedésükről, a szerelmükről, a hullámvölgyeikről és a meglelt békéről.

A fogmosás után elköltözött

Kökény Attilát 2010-ben, a Megasztár ötödik szériájában zárta a szívébe az ország. Sokáig a hűséges férfi képe élt róla az emberekben, aztán egyszer csak kiderült, semmi sem az, aminek látszik, és többször is rezgett a léc a házasságában. A felszín alatt zajló drámákba a pszichológus segítségével pillanthatunk be.

„Attilát, amikor megláttam, meglátni és megszeretni volt. Azonnal” – szögezte le már a beszélgetés elején Aranka, és a szép szavakkal Attila sem maradt adós.

„A feleségem az a fajta társ, aki mindent csinál helyettem. Nekem az a feladatom, hogy énekeljek vagy muzsikáljak és pénzt keressek természetesen. Ő viszont mindent vitt és visz a mai napig. Csak rajta múlt, hogy ma együtt vagyunk.”

Huszonnyolc év telt el azóta, hogy Aranka az énekes társául szegődött. Mindez egy pillanat műve volt. Attila épp egy szórakozóhelyen énekelt, mikor kiszúrta magának a bulizó lányt. A fellépés után megszólította, beszélgettek és hazakísérte.

„Én már nagyon szerettem volna felmenni is hozzájuk, de hát még akkor nem engedte meg. Megkérdeztem tőle, nincs-e szabad fekvőhely vagy valami, azonnali hatállyal, de még nem volt.”

Kökény Attila: „Önimádó voltam”

Sokáig azonban nem kellett várnia, hisz Aranka néhány hónappal később már várandós volt. Azóta három gyermek szülei, és négy unokájuk is született az elmúlt években. A kapcsolatuk a kezdetektől viharosan alakult, bármin, akár egy fogmosáson is képesek voltak veszekedni.

„Nagyon sokszor költöztem vissza anyámékhoz. Ott voltam pár napot, aztán visszamentem. Ha összevesztünk, én abban a percben becsuktam az ajtót magam mögött, de közben meg három napnál tovább nem tudtam sehol sem lenni és visszamentem.”

Vitatkozni pedig mindenen lehetett, főleg azon, hogy Attila nem vetette meg a bulikat, az alkoholt, otthonról pedig kimaradozott.

Ez hosszú éveken keresztül így ment. Én úgy mentem haza, hogy tudtam jól, össze fogunk veszni. Minden egyes alkalommal, amikor én ittam, mi összevesztünk. Ő mindig pöröl, veszekszik, én lefekszek, felkelek, és megy tovább az élet. Önimádó voltam.

Aztán Arankánál kezdett betelni a pohár. Rájött, hogy a férje megcsalja.

„Miután kiderült ez az egész, utána nagyon sokáig, másfél-két évig nehéz volt ebből felállnunk. Neki még nehezebb volt, mint nekem” – vallotta be a zenész. Aranka így emlékszik a történtekre.

„Mostanra teljes mértékben tudok erről beszélni, elengedtem ezt, és megbocsátottam. Nehéz volt, amikor kiderült, és megtudtam, hogy Attilának van valaki az életében, aki nem én vagyok.”

Bocsánatot kért a bűneiért

A pszichológus rákérdezett a lebukás körülményeire, mire a feleség a klasszikus sms-sztorit említette. Korábban viszont Attila egy másik műsorban beszélt arról, hogy megcsalta Arankát, amelyre úgy derült fény, hogy a nő a benzinkúton el akarta ütni. Ebből az következik, nem egyszeri esetről volt szó. Az asszony szerint a férje olyan, mint egy kalitkába zárt madár, aki időről időre kirepül. Egyébként Aranka az időnkénti „haragszomrádok” ellenére öt évvel ezelőttig hősiesen viselte a sorsát.

A házasságunk 23. évében voltunk, amikor már azt gondoltam, hogy a gyerekek nagyok, tehát akkor már a lányom férjhez ment, gyereket szült, és azt gondoltam, hogy nem biztos, hogy jó nekem ez.

A békét végül Attila Istenhez való megtérése hozta el, és lassan újraépítették a kapcsolatukat.

„Aranka jelent számomra mindent. Gyakorlatilag minden, ami egy férfinek kell egy nőből, azt én ő belőle megkaptam. És rendkívül jó anya. Én tettem a dolgomat, és valamikor a rossz dolgomat tettem, mert nagyon sokat buliztam, kimaradoztam, de ő akkor is tette a dolgát. Rendíthetetlenül. Ő egy tökéletes nő.”

A zenész nem próbálja tagadni a bűneit.

„Nagyon megbántam azokat az éveket, nyilván visszafordítani nem tudom, de nincsenek véletlenek. Nem véletlenül vagyunk huszonnyolc éve együtt. Az ő természete nagyon érdekes, sokszor az ember azt gondolná, hogy egy hárpia, mert mindig kiabál és mindig üvölt, de közben egy nagyon érző szívű nő, és minden ott van benne, aminek benne kell lennie.”

Az ötvenéves Attila tökéletes zárszóval tett pontot a kitárulkozás végére.

Mondhatnánk, hogy mintaházaspár vagyunk, de nem vagyunk azok.