Szulák Andrea elmondta, miért nem fog már többet műsort vezetni
Sosem tervezte, hogy a rivaldafényben fogja leélni az életét, de úgy fogalmaz, az ő generációja az, akiknek a legtöbbet kellett alkalmazkodniuk. 60-on túl pedig megtanult nemet mondani. A műsorvezetésre is.
Nemrég 62 éves lett Szulák Andrea, akinek kislányként sosem szerepelt a terveiben, hogy a reflektorfényben éli az életét. Sokkal inkább fazekasként képzelte el magát, hiszen mindig elfoglalta magát valami kreatív dologgal. Máig köt és horgol – főleg táskákat, amivel barátait ajándékozza meg. „Álmomban nem gondoltam, hogy a hátsó ajtón besurranva magam mögé tudok utasítani ikonokat” – kezdte Szulák Andrea a Panna, csajok, satöbbi című műsorban.
Az én tervem az volt, hogy lesz egy intim kis fazekasműhelyem, és ott klasszikus zenét hallgatva gyártom az edényeket. Hogy elleszek olyan csendesen, introvertáltan. Nem volt az terv, hogy ennyire közszemlére fogok kerülni valaha is
– mondta Szulák Andrea.
Szulák Andrea nem vállalta a mesterséges megtermékenyítést
Az előadóművész azonban nem tudta elkerülni a sorsát. Ha lehetősége adódott, megmutatta, hogy valóban jól tud énekelni. Ugyanakkor sosem volt az a fajta, aki kikaparja magának a gesztenyét. Általában mert álmodozni, és az álmokat be is teljesítette. De erőszak sosem volt benne.
„Én egy büszke, rátarti lány vagyok. Nem tudok 'bekopogtatni'. Azért lettem édesanya is, mert nem volt benne semmi erőltetés. Amikor azt éreztem, hogy elmegy a hajó, elmentem egy orvoshoz, és végigkérdeztem, hogy a mesterséges mód mivel jár. Végighallgattam, és azt mondtam, ezt én nem tudom vállalni. És amikor ezt elengedtem, akkor nagyon természetes módon jött, mint egy gyorsvonat” – mesélte.
„Ennek most itt lesz vége"
Szulák Andrea szerint ő annak a generációnak a tagja, aminek a legtöbbet kellett alkalmazkodnia a változó világhoz. Így aztán a jég hátán is megél és mindent túlél.
„Ha ma kéne menni, akkor kétszer is meggondolnám. Egy fiatal bírja. Átússza a Balatont. Én örülök, ha eltempózok párat. (…) Eddig hosszú évtizedeken keresztül nem nagyon voltak korlátaim. De ahogy megy az idő, és ahogy változik a saját felelősségem is, magam felé, meg azok felé a dolgok felé, amikkel rendelkezem, vagy amik számon kérhetőek rajtam, vagy akár a gyerekem felé, más az énpozícionálásom.
Mondok egy példát: Pécsett játszottam a Chicago című musicalben, isteni szerep, fantasztikus rendezés, nagyon jól éreztem magam a pécsi kollégákkal. És az utolsó előadáson álltam a jelenetemre, vártam szépen beöltözve, és azt mondtam: 'Na, Andika, ennek most itt lesz vége.' Több új szerepet, amiben magas sarkú cipőben, piros parókában fogsz játszani, már nem fogsz vállalni”
– mondta el Szulák Andrea.
Ahogyan már a műsorvezetést sem vállalná a tévékben, ha felkérnék.
„Megváltozott a világ szerintem, és nem vagyok száz százalékig biztos benne, hogy az én gondolataim, felvetéseim az sok emberrel hasonló lenne. Egy bizonyos szemszögből látom a világot, és az nekem elég. Mivel most nagy a zaj, ilyenkor én mindig a szél ellen megyek. Amikor nagy a zaj, akkor én kussolok. Ha csend van, harsogok. Ez van.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu