Horgas Esztert mindennap elvarázsolja az unokája. A 7 hónapos Dávidkára rendszeresen vigyáz a fuvolaművész, hiszen egy házban élnek lányával és családjával, ami határtalan boldogsággal tölti el. „Ez egy jutalomélet. Lehet azt mondani, hogy most elmegyek vacsorázni ide-oda. Önfeledtebb. Olyan, mintha buliznánk folyamatosan együtt” – mesélte a fuvolaművész. Bár eleinte nem tartott magánórákat, hogy ezzel se zavarja a kisbaba nyugalmát, mostanra már előfordul, hogy megfordul nála egy-egy tanítvány. Így vette észre, milyen fogékony kicsi a zenére. Alig múlt féléves, de már ritmusgyakorlatokat idéz vissza a hangjával.
„Egy 5 éves tanítvány jött hozzám, és ritmusgyakorlatokat mutattam neki. Erre másnap hallom Dávidtól, hogy ’táj, táj, táj’”
– árulta el Eszter a Palikék Világa vendégeként, hozzátéve, hogy unokája fogékony, jókedvű baba. A nagymamát egyébként nem lepte meg az, hogy a zenei hallása öröklődhetett. Lili lánya ugyanis egyéves volt, amikor a furulya hangjait ismételte meg babanyelven. A kis Dávid egyébként az első időszakban inkább az édesapjára hasonlított, majd négyhónaposan fordult a kocka. „Most már marhára Horgas lett” – mondta unokájáról.
Már gondolkodik a nyugdíjon
Esztert már foglalkoztatja a visszavonulás gondolata. Nem szeretne ugyanis abba a helyzetbe kerülni, mint egy-két kollégája, akik nem veszik észre, hogy már nem tudják azt a színvonalat hozni, mint korábban.
„Már elkezdtem ezen gondolkodni. Ugyan még semmi nem hallatszik, de sajnos voltam olyan fuvolistának a koncertjén, hogy majdnem elsírtam magam, mert árnyéka volt önmagának. Én ide biztos, hogy sosem szeretnék eljutni. Annyira maximalista természet vagyok, hogy ha azt fogom érezni, már nem tudom megcsinálni, akkor nem fogok felmenni a színpadra. Ez még szerencsére nincs, de már nem tudok annyit. Effektíve elfáradok”
– ismerte el Horgas Eszter.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
