A 20. század második felének egyik legjelentősebb és egyik legműveltebb magyar színművésze volt az 1919 áprilisában Zalaegerszegen született Gábor Miklós. Műveltségét a gazdag családi könyvtár is megalapozta, gimnazista korában már eredetiben olvasott Proustot és Gide-et. Ugyanakkor remekül rajzolt, és már középiskolás korától naplókban rögzítette érzéseit és gondolatait.
Háromszor nősült, három színésznőt vett feleségül, Rákosi Máriát, Ruttkai Évát, akitől lánya, Gábor Júlia született, majd pedig Vass Évát. Az évek során nem csupán színpadi alakításait díjazták. Kamaszkorától írott naplóiból, jegyzeteiből több kötet is megjelent, írásművészetéért 1997-ben Füst Milán-díjban részesült. Képzőművészeti alkotásaiból 1988-ban rendeztek kiállítást.
Habár naplói egy részét könyvekben is megjelentette, a maradék mind a mai napig titkos. Olyannyira, hogy még lánya, Gábor Júlia sem ismeri a tartalmukat. Pedig apja rábízta a köteteket.
„Énnálam voltak, és amikor ő a könyveit írta ezekből a napokból, akkor úgymond ’kölcsönkért’ tőlem egy-egy naplót, majd utána visszaadta azzal a kikötéssel, hogy továbbra se nézzek bele. Én ezt természetesen megtettem, ahogy megígértem neki”
– mondta Júlia abban a videóban, amelyet az Országos Széchényi Könyvtár készített vele, amikor édesapja halálának huszadik évfordulóján örökségét az intézménynek adta.
Úgy vélte, a kézzel és géppel írt naplóknak jobb helyük van a könyvtár színháztörténeti tárában.
„Húsz éve halt meg édesapám, én is ugye haladok előre a korban, úgy gondoltam, hogy most már jobb helyen lenne a közgyűjteményben, mint az én otthonomban”
– fogalmazott Júlia. Azt is elmondta, hogy édesapja ötven évre titkosította naplóit, így azokat 2048-ig nem lehet kutatni.
„Egy naplóban sok olyasmi lehet, ami közvetlenül érint embereket, ma élő embereket. Apukám nem szerette volna, hogy ezek nyilvánosságra kerüljenek, de évtizedek múlva, amikor mi már nem élünk, már nem lesz baj.”
A teljes cikk a legfrissebb Best magazinban olvasható!
Kiemelt kép: Nők Lapja Archívum/fotocentral.hu
