Bizonyára sokan azt gondolják a Kincsvadászok laza kereskedőjéről, Nagyházi Lőrincről, már gyerekkorában megpecsételődött a sorsa, hiszen az ország egyik legismertebb aukciósházát az édesapja alapította. Ám hogy a nyomdokaiba lépjen, az egyáltalán nem volt előre elrendeltetett. „Kisgyerekként még feltaláló szerettem volna lenni – kezd bele nevetve Lőrinc. – Egyértelműen a reál tárgyak érdekeltek. De ez nem azt jelenti, hogy elzárkóztam volna ettől a szakmától. Nem is tudtam volna, mivel a régiségek a családi vérkeringés részévé válták. Emlékszem, gyerekként talán még irigyeltem is azokat a barátaimat, akiknél új bútorokkal volt tele a ház, mert nálunk az ellenkezője volt.”
Nemet mondott „Hollywoodra”
Aztán kamaszkorában mégis végleg beszippantotta ez a világ. „A galériában dolgoztam, hogy legyen zsebpénzem, és 15 éves koromban megtetszett a műtárgyak és festmények izgalmas világa – idézi fel mosolyogva. – Olyannyira, hogy a továbbtanulás körül már nem is volt kérdés, ez lesz az én utam. Angliában, a Kingston Universityn végeztem az egyetemet. Az első szemeszter vége előtt már megszerveztem az első itthoni online aukciót. Később gyakornokként bejutottam az egyik legelismertebb aukciósházhoz, a londoni Sotheby’s-hoz, amit nagyjából úgy kell elképzelni, mint a színészeknél Hollywoodot. A teljes állás lehetősége is felmerült, de végül az utolsó interjú előtt visszamondtam, mert tudtam, az én helyem Magyarországon van.”
Egy másodpercig sem bánta meg ezt a döntését. „Édesapám halála után még inkább úgy éreztem, itthon van rám szükség – sóhajt. – De nem ezért jöttem haza. Itthon van a családom és a barátaim. Az életem minden szállal ideköt. Büszke vagyok a családi cégre és az elért eredményekre.”
„Mi a fenét keresek itt?”
Bizonyára éppen az elért eredményei miatt figyeltek fel rá a Kincsvadászok készítői, de eleinte nem volt biztos, hogy elvállalja a felkérést. „Nem akartam ismert lenni, ez volt az egyetlen mérlegelési pont a döntésnél. Nem vagyok egy szereplős alkat. Emlékszem, az iskolai rendezvényeken én voltam az a fiú az előadásban, aki megkérte a tanárnőt, hogy lehessen fa, csak ne kelljen megszólalnia mindenki előtt – neveti el magát. – Azért ma már nem ez a helyzet. De hazudnék, ha azt mondanám, az első forgatási napon nem vetődött fel bennem, hogy mi a fenét keresek itt.”
Érdekes módon ezen a szorongásán a kedvenc hobbijainak, az extrémsportoknak köszönhetően tudott túllépni. „Ott is azt szokták mondani, minden fejben dől el, és szembe kell nézni a félelmeinkkel. Odavagyok a downhillbringázásért és a driftversenyzésért. Az utóbbit profi szinten csinálom. Úgyhogy nyugodtan mondhatjuk: az adrenalint is legalább annyira szeretem, mint az értékes műkincseket” – mondja nevetve Lőrinc.
Nincs kőbe vésve
Bár újabban nincs sok ideje arra, hogy a rajongott hobbijainak hódoljon. „Van egy négyéves kisfiam, Nándi, aki nyilván a prioritás az életemben. Igyekszünk a legjobb tudásunk szerint nevelni őt a párommal – lágyul el a hangja. – Arról, hogy a fiam esetleg követi-e majd a családi mintát, még fogalmam sincsen, mert ezt majd ő fogja eldönteni. Egy biztos: erőltetni nem fogom. Ám ez még a jövő zenéje. Jelenleg bevallom, igen komoly kihívást jelent az életemben, hogy összefésüljem a családi, a céges és a forgatási naptárakat. Szinte minden percem be van osztva. Rendszeresen megfogadom, hogy lazítok az időbeosztásomon, de ez egyelőre nem jött össze.”
Három nővére van
Nagyházi Lőrincnek három nővére van, tehát sokáig ő volt a család legifjabb tagja. „Mindenki azt hiszi, milyen oltári mázli ez. És persze vannak jó oldalai. De nekem is meg kellett tanulnom legkisebb gyerekként a szabályokat” – mondja nevetve.
Kiemelt kép és fotók: TV2
