Harangozó Teri kilencévesen énekelt először szólót egy iskolai ünnepségen, a Kalocsa melletti Bátya községben. Hosszú volt az út, míg ismert fővárosi művésznő lett belőle. Hogy fizetni tudja budapesti albérletét, egy díjbeszedő vállalatnál, majd egy csemegeboltban dolgozott, sőt számlaellenőr is volt a Vörös Október Férfiruhagyárban. Az ottani KISZ titkár nevezte be – tudtán kívül – az 1965-ös Ki mit tud?-ba.
Kikönyörögte magát Cannes-ba
A szigorú zsűri akkor még lepontozta, de a közönség szavazata alapján harmadik lett. Könnyen döntőbe került viszont 1968-ban és ’69-ben is a táncdalfesztiválon. „1969 volt a legjobb évem!” – emlékezett vissza egy 1999-ben a Storynak adott interjúban az énekesnő.
„Elnyertem a legjobb előadói és az Arany Mikrofon-díjat. Két nagylemezem fél év alatt 380 000 példányban kelt el. Működési engedélyt kaptam, és rengeteg rádiófelvételem készült. A cannes-i MIDEM-díjat, a márványtrófeát pedig Maurice Chevalier, a világhírű francia művész kezéből vehettem át. Nem könnyen került erre sor, mert Koncz Zsuzsa volt a ’hivatalos’ kiküldött. Én az utolsó percben könyörögtem ki a minisztériumban, hogy kapjak útlevelet.”
Siker a Szigeten
A hirtelen siker után pár évvel beborult az ég. „Az 1977-es Metronóm Fesztiválon a zsűri kegyetlenül lepontozott, pedig háromszor is visszatapsolt a közönség. Sírógörcsöt kaptam, úgy éreztem, a sárba tapostak, nincs tovább. Hetekig ki sem bújtam a lakásomból, lemondtam a külföldi útjaimat is. De aztán felráztam magam, vidéki fellépéseket vállaltam, hiszen el kellett tartanom a szüleimet.”
Hosszú szünet következett. Az újfajta zenei irányok nem kedveztek Terikének. Annál jobban meglepődött, amikor az 1998-as Sziget Fesztiválon fiatalok százai énekeltek vele.
„Sután, bukástól és kifütyüléstől félve léptem fel. Döbbenten hallgattam, hogy a tizenéves közönség együtt énekelte velem régi slágereimet. Honnan ismeritek ezeket a számokat? – kérdeztem tőlük. – A szüleinktől! – hangzott a felelet.”
„Minden ember boldog akar lenni”
Első férjével másfél, a másodikkal négy évig élt együtt. „Rájöttem, hogy nem nekem való a házasság. Voltak hosszabb-rövidebb élettársi kapcsolataim, sőt egy komoly kérővel is büszkélkedhetek. Amikor Los Angelesben vendégszerepeltem, az egyik este száz szál vörös rózsát küldött valaki az öltözőmbe.
Nemsokára személyesen is megjelent, és megkérte a kezemet. Mint kiderült: ’egyszerű’ milliomos. Egész jóképű volt, de visszautasítottam, mert nem akartam amerikai asszony lenni. Utazni azonban nagyon szeretek.
Hawaiin mit sem sejtve sétáltam egyszer az utcán, gondoltam, itt nem ismer a kutya sem, de tévedtem. Megrohantak az autogramkérők. Elsősorban ott élő magyarok, akik még emlékeztek rám fiatalkorukból. Las Vegasban pedig megismerkedtem Diana Ross-szal. Az egyik hangversenyén felhívott a színpadra, összecsókolt, és bemutatott a közönségnek, mint távolról jött magyar kolléganőjét.”
Kiemelt kép: Vörös Szilárd/fotocentral.hu
