A legjobb színész akart lenni, de pocsékul tanult. Elegáns volt és humoros, ám drámai szerepekben is zseniálisat produkált. De kabarékban felejthetetlent alakított, elég csak A három nővér című produkcióra gondolni, melyben Körmendi János és Haumann Péter volt a partnere.
Folyékonyan beszélt angolul, azon kevesek egyike volt, aki a Kádár-korban rendszeresen elutazott Londonba, hogy színi előadásokat nézzen. Olyan hóbortjai voltak, ami csak keveseknek, és olyan vitriolos humora, amin a fél ország kacagott. Márkus László színművészről van szó, aki 1927. június 10-én született, tehát a napokban lett volna 98 éves.
Az Újságmúzeum gyűjtötte össze élete izgalmas fordulatait, szórakoztató anekdotáim, amelyből most mi is idézünk párat.
Hétévesen jelentkezett a Vígszínházba gyerekszereplőnek. A teátrumban sovány, beesett arcú kisfiút vártak, a kis Márkus Lacika azonban kifejezetten pufi volt. Eltanácsolták, emiatt napokig csak sírt odahaza. Az apja malomtulajdonos volt, azt akarta, hogy gyermeke vigye tovább az ipart. A fiatal László egy évig dolgozott a malomban, végül nem bírta tovább, és a színészet felé fordult.
A forradalom napján, 1956 október 23-án dührohamot kapott, mert senki sem ment be a színházba az előadására. Kállai Ferenccel többször összekeverték fiatalabb korában. Nem sértődött meg, inkább Kállai nevét írta az elé tolt papírlapra, nem akart csalódást okozni a rajongóknak.
Minden nyáron külföldre ment, elismert színészként ugyanis kapott útlevelet. Rajongott Londonért, ahol sok-sok színdarabot és filmet megnézett. Előfordult, hogy évi 19 színházi előadást látott és harminc filmet nézett meg az Egyesült Királyságban. Párizst is imádta. Egyszer egy apró tetőtéri lakást vett ki, amely az Eiffel-toronyra nézett. A tulajdonos 20 frankot kért érte egy napra, majd megjegyezte, csak a kilátás megér vagy tíz frankot. Márkus erre alkudozni kezdett, adja neki a tíz frankot és megesküszik, hogy nem néz ki az ablakon! Nem jött össze az üzlet….
Minden este fél hatra rendelt taxit, azzal ment a Madách Színházba, mely negyedórára volt az otthonától. Első útja a pénztároshoz vezetett, hogy megtudja, hány nézőre számíthat. Megnézte a plakátokat és hirdetményeket is, ha helyesírási hibát talált, azonnal szóvá tette. A színjátszás volt az élete és az édesanyja, akihez végtelenül ragaszkodott. Soha nem nősült meg és gyermeke sem született.
A szilveszteri műsort próbálta már nagybetegen a Kongresszusi Központban 1985 december 30-án. Leukémiás volt, de eszébe sem jutott, hogy lemondja a szereplést. Azon a tragikus napon Gálvölgyi János belépett az öltözőbe és köszönt. Márkus László egy széken ült, rákacsintott, majd hátra dőlt a székkel, a fejét a falba verte és az öltöző padlójára zuhant. Gálvölgyi először azt hitte, Márkus csak viccel. Aztán rádöbbent, hogy ez most komoly. Aztán a mentő is megérkezett és a Tétényi út kórházba vitte a színészt, de már soha nem tért magához. a Mindössze 58 évesen érte a halál.
A teljes írás az Újságmúzeum oldalán olvasható.
Kiemelt képen Márkus László, a háttérben Benkő Gyula/Fotó:Vörös Ilona/fotocentral.hu
