Illik megsüvegelni, ahogy Csonka András megtiszteli közönségét akkor is, ha éppen alig néhányan hallgatják az előadását – nem minden művészről mondhatjuk el ugyanezt. Szóló, színházon kívüli fellépésein vele is előfordul, hogy nincs telt ház, Pici azonban ugyanolyan profizmussal játszik, énekel, mintha tele lenne a nézőtér.
Ezért is méltatlan a hétvégi komáromi fellépéséről készült felvételen élcelődni, ahogy tették sokan. A színész ugyanis alig néhány ember előtt lépett fel, de becsülettel, szívvel végigénekelt másfél órát.
Válasz a bírálóknak
András igen aktív a közösségi médiában, a róla szóló megjegyzésekre azonban a legritkább eseteben reagál. Most kivételt tett, persze a maga finom, elegáns módján.
„Természetesen jó magyar szokás szerint néhányan próbálták rám húzni a vizes lepedőt, ami természetesen szívük joga.
Én csak szeretném egy picit árnyalni a képet, főleg az ő kedvükért.
A Komáromi Napok egy csodálatos, nagy rendezvénysorozat, tényleg elsőrangú szervezés, esténként nagy koncertekkel, délután pedig egyéb programokkal. Na most ugye mondhatjuk, hogy én egyéb program vagyok” − kezdi Pici, aki igazán elnéző a szervezőkkel.
„Esténként vannak a nagykoncertek, nyilván sok ezer ember látogatott ki, és délután vannak ezek a kiegészítő programok… Miután a monostori erőd messze van Komáromtól, aki oda kimegy, az nem fog hazaszaladgálni, és újra visszamenni, nyilván akkor megy ki, hogyha több olyan előadót lát egyben, akik tematikusan azt a zenei világot képviselik, amit ő szeret.”
Tehát, mondja Pici, nem ártott volna három-négy olyan előadót egy csokorba gyűjteni, akik ebben a retró zenei világban mozognak. „Például ahogy hallottam és megtudtam, az előző nap a legendás Soltész Rezső szintén ebben a délutáni időpontban lépett föl, és ő is hasonló látványt tapasztalt, amikor kilépett a színpadra.”
Fontos az alázat
Pici még azt is elismeri, hogy néhány hamis hang is becsúszott az előadásába. Azt is eElmeséli, hogyan hozta ki a tőle telhető legtöbbet a helyzetből, és megkérdi, vajon mi mást tehetett volna.
„Csapkodnom kellett volna, vagy a mikrofont a földhöz vágni, vagy hisztizni, hogy kikérem magamnak ezt a szervezést, kikérem magamnak, hol vannak innen az emberek, a nézők, és én nem lépek fel, és akkor inkább hazamegyek?
Vagy mit kellett volna, tehát hogy kellett volna reagálnom szerintetek? Azt gondolom, itt van egy olyan fontos tényező, amit elfelejtünk a mai világban. Mégpedig az alázat” − jegyzi meg.
Érdemes meghallgatni, amit erről mond:
@csonka.andras Néhány gondolat egy video kapcsán, amit tegnap készített valaki a komáromi fellépésemen.
Kiemelt kép: RTL
