Juszt László manapság ritkán kapcsolja be otthon a tévékészüléket, és azt is elmondta, miért van ez így. „A kereskedelmi tévék számomra nem igazán emészthetők, maradjunk ennyiben. Annak idején Vitray Tomi csinált egy stúdiót, amikor én még fiatal voltam. Gyulai, Knézy, Bánó – ilyenek voltak. Ez nem sok mindenből állt, megnéztük, elemeztük, ki mit csinált. Vitray Tamás elmondta a magáét, stb. És akkor mondta nekünk azt, nagyon becsüljétek meg magatokat – ez bőven a rendszerváltás előtt volt –, mert a televíziózás kegyelmi korszakában éltek. Ezt akkor mi nem értettük… – mesélte Juszt László a Szemtől szemben Juhos Ferenccel című podcastban. – Aztán, amikor megjöttek a kereskedelmi tévék, világossá vált.”
„Ez nonszensz!”
Szerinte a legnagyobb különbség a köztévé és a kereskedelmi tévék között, hogy az előbbi az értékteremtésről szól. Vagyis szólna, ugyanis arra a kérdésre, hogy létezik-e ma még egyáltalán értékteremtés, azonnal rávágta, hogy nem. „Az a cél, hogy elbutítsuk a népeket. Ezek a licencműsorok, amik ugyanabba a díszletbe mennek szerte a világon… Még arra sem veszik a fáradságot – mert nem éri meg üzletileg –, hogy felépítsék itt is azt a díszletet, hanem inkább kiviszik az embereket oda, ahol van ez a díszlet. Egyik héten a románok, másik héten a magyarok, harmadik héten a szlovákok, negyedik héten a csehek ugyanabban a díszletben ugyanazt a műsort csinálják meg. Ez nonszensz!”
Egy híradót néz
Juszt László azt mondja, ő tökéletesen elvan a kereskedelmi tévék nélkül. „Nálunk otthon évtizedek óta nem lehet reggel bekapcsolni sem a tévét, sem a rádiót, csak a narancsfacsarót és a kávéfőzőt… Egy híradót szoktam megnézni, az RTL híradóját, és aztán azzal vége” – jegyezte meg, majd hozzátette, lapokat sem olvas, az internetről tájékozódik.
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
