A majdnem tökéletes boldogság receptje címmel újabb önálló esttel jelentkezik Pokorny Lia. Az improvizációval fűszerezett előadás, amely a színésznő első saját alkotása, április 12-én a MOMKult-ban debütál, és attól kezdve havonta látható majd Budapesten és az ország különböző pontjain is. Lia egy érzelmi hullámvasútként jellemzi a darabot, amelynek végén a történet egyfajta megoldást is mutat a nézőknek a vágyott boldogság megtalálásához. „Az előadás azokhoz szól, akik már elfáradtak az önsajnálatban, és arra ösztönzi őket, hogy szeressék magukat – mesélte az új előadásáról. – Szól azokhoz is, akik már megtettek olyan dolgokat, amit soha nem gondoltak volna, hogy meg tudnak tenni. Aztán szól azokhoz is, akik még mindig nem tudják igazán elfogadni magukat, akiknek már teher az állandó megfelelés, akik nem bírnak nemet mondani, és ebből már elegük van. Vagy azoknak, akik reménytelenül keresik a boldogságot, akiknek jólesik néha egy felszabadító sírás, vagy akik tudják, milyen gyógyító önmagunkon szívből kacagni” – tette hozzá Lia.
A színésznő egy év alatt írta meg az egyszemélyes darabját. A főszereplő és a történet is fiktív. Ahogy a filmek végén is írják, mindennemű egyezés vagy a valósággal egybeesés pusztán a véletlen műve. „Sok élettörténetből lett összegyúrva ez a ’recept’, emiatt talán többen saját magukra ismernek majd. Amikor felolvastam a szöveget az ismerőseimnek, voltak, akik azt mondták, hogy ezt róluk írtam. A válaszom annyi volt, hogy ’nem rólatok, hanem nektek, de most, hogy mondjátok, akár rólatok is írhattam volna’ – idézi fel a színésznő. – Olyan útravalót szeretnék adni a közönségnek, ami reményeim szerint megmutatja, hogy érdemes változni, változtatni – tette hozzá a színésznő, majd így folytatta: – Egy jó ideje inkább abban hiszek, hogy a személyesebb színház adhat igazán egyszeri és megismételhetetlen, de mégis hosszan tartó, bennünk dolgozó élményt. Olyat, amikor a néző nemcsak betekint az adott színdarabba, hanem aktív részesévé is válik. Így tudunk összekapcsolódni, így játszunk egyszerre akár hatszázan is egy történetben, és éljük meg ugyanazt, és mégis hatszázféleképp. Ennek a darabnak pont az a célja, hogy érezzük: nem vagyunk egyedül, és a világ velünk együtt kerek. Szeretek interakcióban lenni a nézőkkel, sőt ők maguk igénylik is ezt a fajta közös játékot. Az előadás valójában egy történet az esendőségről, az őszinteségről, önmagunk megtalálásáról. Kit ne érdekelne manapság ez a téma?”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
