Kevesen emlékeznek már, hogy a Bonyhádról elszármazó műsorvezető annak idején a paksi városi tévében kezdte televíziós pályafutását. Majd következett Budapest, a Magyar Televízió, és az RTL reggeli műsora. Barabás Évi az Éva magazin Nosztalgiajárat című videós sorozatában nosztalgiázott. Mint kiderült, ma is jól emlékszik az első Izabella utcai (ma már Rejtő Jenő utca) albérletére, amely éppen abban a házban volt, ahol Rejtő Jenő is éveken át élt. A legendás íróval egyébként a Bonyhád, illetve, a szomszédos Hidas község is összeköti. A műsorvezető nagyapja ugyanis a Bonyháddal szomszédos Hidason volt hentes, míg Rejtő Jenőé ugyanott volt mészáros – derült ki a riportból. „Húst szerintem Budapesten vásároltam először boltban – árulta el. – Elég későn kerültem Budapestre, a húszas éveim vége felé jártam. Az első albérletben nem volt mosógépem – emlékezett. Később Óbudán talált egymás után jobb albérleteket, és ma már úgy érzi, ez a városrész enyhíti legjobban számára Bonyhád hiányát. – Amikor az óbudai zöldséges szólt, hogy ’Évike, jött friss uborka, friss paradicsom’, akkor kezdtem otthon érezni magam” – nosztalgiázott.
A budapestivé válásról így mesélt. „Ismert embereknél két nagyon jellemző hozzáállás van Budapesttel kapcsolatban. Az egyik mintha nagyon nem is élt volna Budapest előtt máshol, annyira pesti vagy budapesti szeretett volna lenni. Vagy annyira gyorsan szeretett volna bekapcsolódni. A másik meg az, aki mindig emlegeti, hogy fontos gyökerei vannak otthon” – az utóbbiakhoz tartozik ő, magyarázta, majd hozzátette, eleinte ő is félt attól, milyen lesz Budapesten autót vezetni, de belejött.
Arra a kérdésre, hogy soha nem érzett-e kiégést a munkájában, vagy olyan vágyat, hogy mást csináljon, ezt felelte: „Nem tudom, hogy a kiégés pontosan mit jelent. Hogy ez a szó pontosan jó-e arra, hogy ha valaki, mondjuk, nagyon belefárad valamibe. Biztos, hogy mindenkinek a saját területén, a saját munkájában van ilyen érzése. Van úgy, hogy ez egy nap, egy hét, vagy hetekig gondolkodsz ezen, mert valószínűleg a te állapotod is olyan, kimerültél, lemerültél, elfáradtál. Esetleg, amit más talán sikerként lát, az neked nem volt siker – vallotta meg. Ezután arról beszélt, hogy több országban is jó gyakorlat, hogy például a pedagógusok öt év után egy éven keresztül más munkát végeznek, hogy feltöltődjenek, önmagukkal foglalkozhassanak, új élményeket szerezzenek. – Amit én csinálok, hasonlít a vendéglátózáshoz, a tanári vagy papi munkához, ahol emberekkel foglalkozol. Ehhez kell tudnod az energiáidat, a tudásodat, az érzéseidet fenntartani. Az nem megy úgy, hogy folyamatosan fönt vagy. Akkor, amikor azon gondolkodtam, hogy hát nem ezt kellene, akkor az lehetett, hogy nem tudtam lazítani. Közben ugyanis kristálytisztán tudom, hogy mennyire vágytam arra, amit ma is csinálok” – árulta el.
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
