Zaklatás áldozata lett a magyar származású amerikai színésznő, aki a napokban felelevenítette a történteket, és arról is mesélt, hogyan dolgozta fel a traumát. Nem titkolta, sokáig egyfajta tagadásban élt, ám végül szeretteinek köszönhetően sikerült a gyógyulás útjára lépnie. Az elkövetőről és a zaklatásról a következőt mondta: „Egy barát volt. Aztán már nem volt az. Minden megpróbáltam, hogy kikerüljek ebből a helyzetből. Próbáltam elviccelni, próbáltam bűbájos lenni, határt szabni, érvelni, nemet mondani. Megragadott a karomnál fogva, és lefogott. Rettegtem. Nem akartam, hogy erőszakig fajuljon a dolog. Pedig már akkor tudtam, hogy ez szexuális erőszak, de féltem, hogy fizikai erőszakká válik. Lefagytam, ami gyakori traumareakció, amikor nincs esély elmenekülni. Mintha kiszálltam volna a saját testemből” – idézte fel a szörnyű emléket Mariska Hargitay a People magazinban.
Mivel képtelen volt az erőszakkal járó fájdalommal megküzdeni, eleinte úgy tett, mintha nem történt volna vele semmi. Utólag úgy látja, ez kellett, hogy akkor túl tudjon élni. A színésznő idővel létrehozott egy központot, ahol a hozzá hasonló sorsú embereken segít, és miközben mások sorsával törődött, közben belül ő maga is gyógyult. Mariska Hargitay sokáig nem tekintett magára túlélőként, csak akkor, amikor elkezdett a hozzá legközelebb állóknak beszélni a vele történtekről, és akik tapintatosan rávezették, hogy amit átélt, az erőszak volt. A színésznő férje, Peter Hermann sokat segített neki a lelki gyógyulásban, a trauma feldolgozásában, így ma már nyíltan mer beszélni a vele történtekről. „Régóta mondogatom, hogy remélem, egy nap ugyanúgy beszélünk majd a szexuális erőszakról, mint a rákról. Elmondod valakinek, hogy legyőzted a gyilkos kórt, és ünnepelnek. Ugyanezt a reakciót szeretném a szexuális erőszak túlélőinek is. Nem akarom, hogy szégyent érezzenek. A szégyenérzetnek az elkövetőt kell terhelnie: ők azok, akik elkövetik ezt a kegyetlen, szégyenteljes cselekedetet.”
Kiemelt kép: Getty Images
