Pedig Kellér Dezső már a kortársai szerint sem volt kirobbanóan humoros, még jópofa sem. Viszont végtelenül okos, intelligens, és remekül bánt a szavakkal. Néha olyan volt, mint egy panaszkodó őrgróf, ma úgy mondanánk, ő volt az első igazi stand-upos. A közönség sokszor jobban várta a két műsorszám közötti konferálását, mint a produkciókat. 1905. december 1-jén született Pest hetedik kerületében, a Csikágónak nevezett munkásnegyedben. Festő szeretett volna lenni, talán képkereskedő édesapja miatt. Hogy tanulmányait finanszírozhassa, ő és öccse szappant árultak a Lehel téren. És olvasott. Nagyon sokat olvasott. Érettségi után újságcikkekhez készített rajzokat, illusztrációkat. Később sikeres újságíróként a kor sztárjaival készített interjúkat, könyveket, verseket írt, sőt számos operett, kabaré és zenei színmű készítésében működött közre. Első konferanszát a Terézkörúti Színpadon 1933-ban mondta el. Ezután több színháznak dolgozott egyszerre. Majd minden este fellépett valahol, előbb a Vidám Színpad, később a Thália, majd a Kis Színpad társulatának tagja lett, és konferált haláláig. Megalkotta a máig használt maszek szót a magánszektor szóból, és ő adta Salamon Béla szájába, hogy „Ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni…” Ugye ismerős? Ahogyan a Kiss Manyi által énekelt slágere: „Jaj, de jó, a habos sütemény…”
Hol a szemüvegtok?
Egy alkalommal így fogalmazta meg az élet értelmét a rá jellemző fanyarsággal: „Az ember, amíg él, folyton keresi az élet értelmét, és a végén még a szemüvegtokját sem találja…”
Felesége Major Ida színésznő volt, akit egy ország imádott a Futrinka utca Böbe babájának megformálásáért. Kellért a 75. születésnapján a tévében Alfonzo és Antal Imre köszöntötték, a nyolcvanadikra a tévé nyolcrészes sorozatot készített róla. 1986 szeptemberében hunyt el, felesége ezután többé nem lépett színpadra. 2005-ben követte őt a túlvilágra.
Kiemelt kép: Meglepetés Archívum/fotocentral.hu