Bő egy hete elképedve figyeli a világ az izraeli–palesztin konfliktus borzalmas képsorait. A térségben történtek még akkor is felkavaróak, ha történetesen semmilyen személyes kötödésünk sincs egyik vagy másik területhez. De vajon mit érez egy ember akkor, ha az egykor otthonának tekintett ország válik a kegyetlenségek helyszínévé? Steiner Kristóf hosszú évekig az izraeli Tel-Avivban élt, látott terrorcselekményt, átélt légiriadót is. Azt mondja, ilyen tapasztalatok után valami örökre megváltozik az emberben. „Az az elképesztően szomorú és furcsa, hogy mindig megmarad ez a fajta szomorúság és tehetetlenség, de az izraeli emberek egy jelentős része szinte ezzel él együtt. Hozzá kell tennem – még mielőtt úgy tűnne, hogy egy oldalra figyelek –, ez a másik, a gázai oldalon még hatványozottan tragikusabb képet fest, hiszen az ottani embereknek még óvóhelyeik sincsenek” – mondta a Reggeliben.
Szerinte a hadban álló feleknek félre kellene tennie a múltban szerzett vélt vagy valós sérelmeiket, hiszen ezek soha nem indokolhatják azokat a brutális bűncselekményeket, amelyeknek szemtanúi lehetünk ezekben a napokban. „Arra kéne fókuszálni, hogy a gyilkosság, az erőszak, a háborús bűnök egyszerűen elfogadhatatlanok. Semmivel nem lehet ezeket relativizálni és kontextusba helyezni. A fókusz az kellene, hogy legyen: mindegy, hogy a fal melyik oldalára született egy gyermek, nem lehet az a sorsa, hogy azért haljon meg, mert a családja vagy a nemzete korábban bizonyos dolgokat elkövetett” – mutatott rá Kristóf, aki egy ideje már Görögországban él.
Kiemelt kép: Fülöp Dániel/fotocentral.hu