Élete legnagyobb mélypontjában vágott neki az Ázsia Expressz kalandjának Kucsera Gábor. Sportolóként számos edzőtáboron és versenyfelkészülésen van túl, azonban ami Mexikóban történt, arra a legvadabb álmaiban sem számított. Elmondása szerint nagyon örült a felkérésnek, de még mielőtt elvállalta volna a műsort, engedélyt kellett kérnie a számára egyik legfontosabb embertől. „Általában mindig úgy van, hogy az ilyen döntéseket a fiammal, Benivel szoktam megbeszélni. Ő már elég érett és nagyfiú ehhez, ezért vele beszéltem meg először. Nyilván megkérdeztem Szabinát is, de nekem Beni döntése volt a mérvadó, ha ő azt mondta volna, hogy ne menjek, akkor biztos, hogy nem vállaltam volna a szereplést – meséli a story.hu-nak a Farm VIP-t is megjárt sportoló, akit egy szigorú feltétellel engedett útjára a kisfia. – Azt mondta, hogy ’Apa, menjél, de csak úgy mehetsz, ha meg is nyered!’ Én pedig megnyugtattam, hogy mindent meg fogok tenni a cél érdekében”
A sportolót a mesés fődíj mellett leginkább az akkori élethelyzetéből való kizökkenés mozgatta. Elmondása szerint éppen egy lelki válságban volt, amikor jött a lehetőség. „Mindig azt szoktam nézni, hogy mi az a műsor, ami kicsit kibillenti az embert a komfortzónájából. Azt gondolom, ha ez sikerül, akkor az előrébb tud vinni az életben, és az Ázsia Expressz pont ilyen volt számomra. Pont abban az életszakaszban voltam, hogy nekem jó volt, hogy kizökkentem otthonról.”
A nagy utazásnak egykori csapattársával, Tóth Dáviddal vágott neki, akivel nagyon régre nyúlik a kapcsolatuk. „Nagyon örülök utólag, hogy Dávidra esett a választás – folytatja Gábor. – Gyerekkorunk óta ismerjük egymást, évekig csapattársak voltunk. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy nálunk egy hangos szó nem volt a játék alatt, sem veszekedés. Egy edzőtábor azért összecsiszolja az embert, mi több ilyet éltünk meg együtt, így meg kellett tanulnunk kezelni ezeket a helyzeteket – magyarázta, majd elmesélte, hogy számára mi volt a legnehezebb feladat a heteken át tartó hajsza során. – Az első bekéredzkedésnél volt az, hogy azt mondtam, kérem a repjegyemet, és most indulok haza. Annyira megalázónak éreztem, hogy egy kétméteres, leharcolt emberként állok ott Szafival (Tóth Dávid beceneve – a szerk.) együtt, és szállásért kell könyörögnünk. Valamiért azt hittem, hogy ezt a dolgot majd elmismásoljuk, de nem. Szafi ilyenkor általában nevetett rajtam, és mindig megkérdezte, hogy ’Te tényleg nem olvastad el a játékszabályokat?’ Hát nem, nem olvastam el, úgy voltam vele, hogy csak csináljuk.”
A szórakoztató és önfeledt pillanatok mellett azonban az exkajakos jócskán megtapasztalhatta a kríziseket is, elárulta, hogy milyen tapasztalatokkal tért haza. „Rájöttem, hogy bármilyen élethelyzetben feltalálom magam, innentől kezdve letehetnék bárhol a világban. A kitartás és a küzdelem visz előre, és jó volt rájönni, hogy igen, van még itt erő. Nekem ez nagyon nagy mélyponton történt, azért sem gondolkodtam sokat, hogy vállaljam-e ezt az egészet, egyszerűen csak belevágtam. Aztán persze voltak kint is nagyon kemény időszakok, Szafi ezért is volt jó partner ebben, mert vele meg tudtam beszélni az érzéseimet, meghallgatott, és ez nagyon sokat segített.”
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
