Falusi Mariann pokolian nehéz hónapokat tudhat maga mögött, hiszen a legjobb barátját, Lang Györgyit és az édesanyját mindössze néhány hónap különbséggel veszítette el. Elárulta, a munka rengeteget segít neki a mindennapokban. „A munka az egyetlen, ami visz előre. Amikor az anyukám meghalt, este játszottam egy duplát. Amióta Györgyi meghalt, talán két vagy három szabadnapom volt. Munkaterápiában vagyok, ami talán ebből valameddig visz, de ezt sem lehet a végletekig csinálni. De egyszer ez robbanni fog, és kell is, hogy robbanjon, lassan jön az ideje – mondta láthatóan földúlva az Adom a napom csütörtök esti adásában. Négy évtizedes barátság kötötte össze Lang Györgyivel, azt mondja, az elvesztésével a gondtalanság is megszűnt valahogy az életében. Halála óta közös alapítványuk és cégük ügyes-bajos dolgait is neki kell intéznie. – Györgyi imádta a seftelést, a céget. Az ilyen dolgokat mindig ő intézte. Most pedig itt állok, és ügyvédekkel meg könyvelőkkel kell beszélnem. Azt sem értem, mit mondanak. Rettenetes az egész.”
Mariann hetente többször visszajár Lang Györgyi pesti lakásába, amit idővel egyfajta közösségi térré szeretne alakítani. „Nekem fontosak a hagyományok, ahogy Györgyinek is fontosak voltak. Kulkával (Kulka Jánossal – a szerk.) minden héten egyszer ott ebédelünk. Megyünk oda gyakran. Fontos, hogy jöjjenek a lányok továbbra is, hogy kártyázzunk ugyanúgy tovább. Csak nincs ott a Györgyi…”
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
