Fodor Zsókának ilyen volt az élete Magdi anyus előtt: „Műsorvezető is szerettem volna lenni”

A nehéz családi körülmények és az első sikertelen felvételi sem tántorította el Fodor Zsókát attól a szilárd elhatározásától, hogy színésznő legyen. A második alkalommal a bizottság egyöntetű döntésével vették fel a Színművészeti Főiskolára. Öröme azonban nem volt teljesen felhőtlen, ha eszébe jutnak az akkori évek. „Nem szeretek beszélni a főiskolai éveimről – fog bele a story.hu-nak. – Hogy úgy mondjam, én voltam a leggyengébb láncszem. Olyan se hús, se hal voltam. Szép voltam ugyan, de nem voltam olyan szép, mint Tordai Teri. Humorom volt, de nem voltam olyan egyéniség, mint Halász Jutka. A  vizsgáimon általában vénkisasszonyokat játszottam, ahol meg tudott mutatkozni a humorérzékem, de ez előnytelen dolognak számított akkoriban egy fiatal színésznő esetében. Soha nem felejtem el, az osztályfőnököm, Szinetár Miklós a diplomaosztón meg is jegyezte: ’Zsóka, neked a sikereid ötvenéves korod után lesznek, mert a te tehetséged és humorod akkor fog igazán érvényesülni’, és végül igaza is lett” – meséli a színésznő.

Miután elvégezte a főiskolát, Kecskemétre szerződött, ahonnan egy év után távozni kényszerült. „Elkövettem azt a hibát, hogy beadtam az útlevélosztályra egy kérelmet, mert ki akartam menni a bátyámhoz Venezuelába. Természetesen elutasították, de én addigra nem hosszabbítottam meg a szerződésemet. Így lettem szabadúszó színésznő, az elsők között az országban egyébként.” Bár akkoriban még minden színművész egy-egy társulat tagja volt, a kötetlen munkaviszony Zsóka számára több előnnyel is járt, hiszen számos területen kipróbálhatta magát. Narrátor lett például a rádióban, de tévés bemondóként is dolgozott. „Külsősként kerültem a tévébe, és délutánonként dolgoztam. Műsorvezető szerettem volna lenni, és természetesen színésznőként is szerettem volna érvényesülni, az ambícióimnak pedig hangot is adtam. Volt olyan kolléganő, akinek ez nem tetszett, ezért azzal az ürüggyel végül elküldtek, hogy túl szépen beszélek…”

Ezek után egy rövidebb békéscsabai állomás következett, míg nem egyszer egy rejtélyes táviratot kapott. „Akkoriban Békéscsabán már egyre inkább főszerepeket játszottam A makrancos hölgy sikere után – folytatja Zsóka. – Egy napon kaptam egy táviratot arról, hogy Léner Péter, a szegedi színház akkori főrendezője vár engem egy beszélgetésre. Ez annyit jelentett akkor, mintha most Rudolf Péter írna nekem a Vígszínházból. Hatalmas szintkülönbség volt akkor Szeged és Békéscsaba között. A találkozón húsz percig folyamatosan mondtam a magamét megállás nélkül. Egyszer csak félbeszakított, és annyit mondott: ’Az én definícióm szerint egy színésznőnek olyannak kell lennie, mint maga.’ Ebből lett 16 év Szegeden.” A dél-alföldi városból aztán egy igazgatóváltás és az édesanyja időskora miatt visszaköltözött Budapestre. Akkortájt elsősorban szinkronizálásból élt, összesen több mint száz filmben vagy sorozatban hallhatjuk a hangját. Érdekes módon egy szinkronstúdió közvetítésével került a fotója a Barátok közt készítői elé. „A castingos egészen addig hiába küldött engem mindenféle reklámra, mert nem fértem bele egy skatulyába sem. 56 éves voltam, de nem úgy néztem ki, tehát nagymamának nem hívtak. Anyukának már öreg voltam, üzletasszonynak meg manökent hívtak. Egy fillért nem keresett velem szegény” – meséli.

A Barátok közt szereplőválogatására sem éppen ideális körülmények között érkezett meg… „Emlékszem, tíz tekercsnyi szinkron várt rám a város másik oldalán. Nagyon kellett sietnem, ezért csak úgy odakentem a jelenetet. Nem gondoltam volna, hogy ennek ellenére engem választanak” – vallja be utólag. Ami pedig ezután jött, azt már jól ismerjük. Több tucat színházi és filmes szereppel a háta mögött Magdi anyus karaktere az egész életét megváltoztatta. És noha addigi pályáját a sikerek mellett nehézségek is szegélyezték, páratlan humora, jól tudja, minden akadályon átsegítette. Életigenlése pedig máig nem hagyta el.

Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu