Noha mindössze öt évig vezette a Tényeket, máig gyakran felismerik az utcán. Sokan hiányolják a képernyőről, de neki egyáltalán nem hiányzik ez az életforma. „Én nem szerettem celeb lenni, és nem is vagyok jó annak. Én nem tudok jópofizni, kedvesen, udvariasan beszélgetni. A semmiről különösen nem tudok beszélgetni, az nagyon nehéz nekem. Viszont szerettem volna látni még jobban a világot, és élvezni, töltődni. Nem akarok influenszer lenni, és naponta megosztani magamról, hogy így is néztem, meg így is néztem…” – mondta a Fókusznak adott interjújában.
A híradózást követően főzőműsort vezetett, több szakácskönyve is megjelent, a legutóbbi három éve, de talán az volt az utolsó, mert ezeknek a funkciója – legalábbis ő úgy véli – teljesen megváltozott az utóbbi évtizedekben. „Ma már a szakácskönyvek teljesen más értelmet nyertek, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt. Ma már ez egy ajándékkönyv, és nem egy használati könyv. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan időben kezdtem el szakácskönyvet írni, amikor az használati volt, és hogy nagyon sok emberhez eljutott.”
Amióta felhagyott a tévézéssel, teljesen más vizekre evezett, úgy érzi, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életét él. „Van egy könyvkiadóm, azt vezetem. Oda én válogatom a könyveket. Másrészt vannak egyéb projektek, amiket csinálok. Egyáltalán nem tévés projektek, hanem kulturális projektek – szögezte le. – Nagyon sokat olvasok, sokat járok színházba, és tanulok, például spanyolul. Sokat utazom. Azt hiszem, én most dolgozom annyit, mint más ember. Most egy foglalkozásom van, és ez nagyon jó.”
Hírekből csak keveset
Mint mondja, híradót nem igazán néz, csupán annyi hírt fogyaszt, mint egy átlagember. Így kíméli meg magát attól, hogy bosszankodjon a világ dolgain. „Szerintem egy bizonyos kor felett te magad vagy a felelős a jókedvedért, de ez nem magától jön, hanem dolgozni kell rajta.”
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
