Nagy Ervin állítja, ő bizony kifejezetten szereti, ha figyelnek rá. „Én szívesen megcsinálok 160 darab szelfit, ha azt látom, hogy csillogó szemű kislányok jönnek oda hozzám. Minek játszam az elérhetetlen színészt? Én egy újvárosi panelgyerek vagyok, aki nagyon szereti, ha szeretik. Kábé erre tettem fel az életemet. Ráadásul ebben az országban ez nem tud egy olyan léptékű dolog lenni, hogy leessen a bal karom tőle – magyarázta Ervin a Telexnek. Épp ezért gyakran szokott beszélgetni vadidegen emberekkel, és kiváltképp figyel arra, hogy ne legyenek sztárallűrjei. – Büszke vagyok arra, hogy buszozom, kettes villamosozom, a nép között járok, én jóban akarok lenni az emberekkel. Szeretek beszélgetni, vitázni. Jól érzem magam abban, hogy a tízmillió ember közül az egyik vagyok, velük vagyok, velük akarok élni.” Mint mondta, az aszfaltozóval is öt másodperc alatt meg tudja találni a közös hangot, valahogy közelebb áll hozzá a vidéki ember habitusa, mint a fővárosi értelmiségé. „Sűrűn járok vidékre, szeretem, mert a gyerekkoromra emlékeztet. De valahogy felnőttkoromban is az ilyen nagyhangú nagyszívű csávók kerülnek a közelembe. Én nem az iskolában bízom, hanem a tisztaszívűségben és az egyenességben. Abban, aki a bajban elindul értem.”
Hozzá hasonlóan felesége, Borbély Alexandra is vidéki származású, akinek teljesítményét, színészi eredményeit nagyon nagyra tartja. „Európa legjobb színésznőjének lenni az minimum Kossuth-díj, én ezt gondolom – mondta Ervin, utalva arra, hogy Borbély Alexandra 2017-ben elnyerte az Európai Filmdíjat. – Az, hogy ő ezt nem kapta meg, egy kirívóan szakmaiatlan dolog. De legalább Csehországban és Szlovákiában elismerik, és méltóképpen kezelik ezt a magyar lányt” – tette hozzá a színész.
Kiemelt kép:
