A jó szellőztetésnek látszólag egymásnak ellentmondó követelményeket kell kielégítenie: a légcsere legyen minél alaposabb, de a melegnek – ha fűtési szezonban szellőztetünk – minél kisebb hányada szökjön csak ki a lakásból. Mielőtt azonban kitérnénk ennek módjára, érdemes azt a kérdést is megválaszolni, miért van egyáltalán szükség a szellőztetésre. Amikor bent vagyunk a lakásban, a benti levegőben a légzés és az életműködésünk nyomán folyamatosan nő a szén-dioxid, és csökken az oxigén koncentrációja. Hasonló hatásúak bizonyos fűtési berendezések is, a következmény pedig egyértelmű: az otthon komfortjához és egészségéhez hozzátartozik a friss, oxigénben dús levegő rendszeres beengedése, vagyis a szellőztetés.
Ha választani kell aközül, hogy kis mértékben, de hosszú időn át, vagy rövid ideig, de alaposan (és ismétlődően) szellőztessünk, akkor a téma szakértői egyértelműen az utóbbira voksolnak. A hosszú, de visszafogott szellőztetés az oxigéncserét kevésbé, a lakás kihűtését viszont jobban szolgálja, vagyis éppen ellentétes azzal, ami a kívánatos cél lenne. Tehát: kitárt ablak és 3 percnyi légcsere – ez a jó szellőztetés fő szabálya!
Magát a szellőztetést olyankorra érdemes időzíteni, amikor a legkevésbé szennyezett a kinti levegő. Ilyen lehet a kora reggel (még a reggeli közlekedési csúcs előtt) vagy a kora délután, amikor a legmelegebb az idő, a legkevésbé intenzív a fűtés, és a legkevesebben közlekednek. A hálószobát viszont felkelés után, beágyazás előtt kell alaposan átszellőztetni.
A nagyobb szellőztetés előtt érdemes letakarni a kanapét vagy a szekrényt: előbbit azért, hogy ne legyen kellemetlenül hűvös, ha ráülünk, utóbbit pedig azért, hogy ne hűljön át, és ne hűtse utána tartósan a lakást. Apróságnak tűnhet, de ha jól csináljuk, évente több tíz kilogrammban lesz mérhető a szén-dioxid-kibocsátás megtakarítása, ennyiért pedig már bőven megéri!
Okos megoldásokkal a hétköznapi energiahasználat és a szén-dioxid-kibocsátás csökkenése nem befolyásolja negatívan az életminőséget, sőt a komfortérzetünket is növelheti! Vagyis a cél nem az, hogy lemondjunk valamiről, hanem sokkal inkább az, hogy – a ténylegesen fölösleges kibocsátásokat elhagyva – nap mint nap csökkentsük az ártalmakat és a környezeti terhelést, és mindeközben hatékonyan járuljunk hozzá ahhoz, hogy az életünk környezeti és gazdasági értelemben is fenntarthatóbb legyen.
A környezeti terhelés problémája a városban élve a legszembetűnőbb, hiszen a kényelmes városi életmódunkhoz számos magas károsanyag-kibocsátással járó tevékenység kapcsolódik. Jó hír, hogy a városi élet legtöbb területén lehetőségünk van arra, hogy csökkentsük a károsanyag-kibocsátást. Például egy olyan káros szokás, mint a dohányzás esetében is mérsékelhető a kibocsátás mértéke, hiszen a füstmentes technológiák lényegesen kevesebb káros anyagot bocsátanak ki, mint az égéssel és füsttel járó hagyományos dohánytermékek. A leszokásnál persze soha nincs jobb megoldás, de a le nem szokó felnőtt dohányzók számára kulcsfontosságú lehet a hiteles forrásból történő tájékozódás, hiszen minden apró lépés számít az ártalomcsökkentés felé vezető úton!
Ez a médiatartalom társadalmi célú reklám, mely készült a Philip Morris Magyarország Kft. megrendelésére.
