Regőczy Krisztina az elmúlt hetekben ünnepelte születésnapját, ennek apropóján vendégeskedett a Duna Álmárium című műsorában. Az olimpiai ezüstérmes, világbajnok gyorskorcsolyázó ideje nagy részét a Balatonon, Siófokon tölti. Bár élete nagy részét a jégen töltötte, igazi napimádónak tartja magát, aki már régen is igyekezett minden szabadidejében a magyar tengernél lenni. „Mindig úgy éreztem, hogy a Balaton, a víz közelsége megnyugtat” – mesélte. Arról is szívesen beszélt, hogyan él manapság. „Mostanában már nyugodtabb az életem. Nagyon szeretek utazni, de eljutottam odáig, hogy most már élmény az utazás. Nem úgy zajlik, hogy Budapest, repülőtér, másik repülőtér, jégpálya, és ugyanez vissza a lehető legrövidebb időn belül, hanem most már kicsit turistáskodhatom, és meg is nézhetek dolgokat.” Ha teheti, sok időt tölt a kertben, hosszúszőrű tacskója pedig árnyékként követi őt. Színházba is jár, sokat olvas. Máig megvan az a varrógépe, amit tizenéves korában kapott, és ha szükség is van rá, varrni is szokott. Nagyon szeret gyönyörű anyagokból ágyneműt készíteni, siófoki lakásában pedig minden függönyt maga varrt meg.
Mindemellett a sport is jelen van az életében, mert mint mondta, szeretné megtartani egészségét, ráadásul az egykori élsport sem tette tönkre az ízületeit. „Nagyon-nagyon szerencsénk volt, mert mindketten, Bandi (Sallay András, a párja a jégtáncban – a szerk.) és még én is létezünk – mondta. – Nem jutottunk el oda, hogy bot, tolókocsi, pedig hány ezermilliószor hajlítottuk be a térdünket, ráadásul a hidegben!” Krisztina ma már inkább úszni jár, valamint gyógytornázik, és csak olyan mozgásformát végez, amivel óvja az ízületeket és az izmokat. A műkorcsolyát már csak nézi, persze egészen más szemmel, mint az egyszerű sportkedvelő tévénéző. Olyankor pedig minden bizonnyal eszébe jut az a február 17-i nap, amikor Sallay Andrással először fogták meg egymás kezét, és léptek a jégre. Nem csoda, hogy ezt a napot azóta minden évben megünnepli.
Kiemelt kép: Korponai Tamás/fotocentral.hu
