Lányos anyukának lenni…
szuper dolog. Nekem is nővérem van, sőt a nővéremnek is kislánya született, így hozzá vagyunk szokva a lányokhoz. Nekem szinte természetes volt, hogy lányom lett.
Jelenleg a főállásom…
a Romantic zenekarban van. Korábban tanítottam is, de nagyon kevés volt a fizetés.
A Romantic zenekar…
számomra örök, hisz több mint húsz éve össze vagyunk kötve a többiekkel, és remélem, még nagyon sokáig így lesz. Csupán pár év mosolyszünet volt köztünk, egyébként régóta újra közösen dolgozunk, csak az emberek ezt nem akarják meghallani. Mindig azt hiszik, hogy újra és újra összeálltunk, de nem, évek óta együtt vagyunk.
Életem legnehezebb napja…
egy hajós munkához kapcsolódik. Életemben először utaztam egyedül, késett a repülő, lekéstem az átszállást, miközben hívtak a hajóról, hogy mindjárt kifut. Végül taxiba ültem. A hajón folytatódott a rémálom, rengeteg mindent kellett elintézni, közben folyton eltévedtem, és esténként a végkimerülésig dolgoznom kellett.
Életem legszebb napja…
a kislányom születésének napja. Császármetszés volt, nagyon féltem, és a gyógyszerektől egy rövid időre le is fagytam: hirtelen azt sem tudtam, miért fekszem a műtőasztalon. Aztán odaadták a kisbabámat, aki a kis kezét az arcomra tette, és akkor fogtam fel újra, hol vagyok. Csodálatos pillanatként őrzöm.
A párkapcsolatokért…
áldozatokat kell hozni. Sokat… Olykor túl sokat is…
A házasság…
még ismeretlen számomra, sosem voltam házas. Azt gondolom, maga az esemény a fontos, nem a papír. Ha nem fogok férjhez menni, sem lesznek álmatlan éjszakáim.
Sokan nem tudják rólam…
hogy tudok zongorázni, pedig azt hamarabb tudtam, mint hogy énekelni kezdtem volna.
A kilók…
az örök ellenségeim, gyűlölöm őket. Milyen jó lenne, ha inkább úgy lenne, hogy a kilókból lenne kevesebb, és a bankszámlám lenne vastagabb.
Kiemelt kép: Archív
