Napi friss

Agárdy Gábor – Örmény nagyapját lemészárolták, hadifogságba esett, és majdnem vízbe fúlt

A néhai színészóriást időnként próbára tette az élet, utolsó nagy küzdelmét azonban már nem vívta meg.

Arklián Gábor néven született, hiszen családja örmény származású volt. Egy szerencsés véletlennek köszönheti, hogy egyáltalán világra jött, ugyanis édesapja gyerekként csodával határos módon menekült meg az örmény népirtás elől, amikor az utolsó pillanatban felhúzták egy szekérre. A színész nagyapjának sajnos már nem volt szerencséje, őt több százezer honfitársával együtt lemészárolták. Agárdy Gábor már Szegeden született, a dél-alföldi városban kapta első szerepét a Szegedi Szabadtéri Színpadon, majd tizenöt éves korában ott írta alá első színházi szerződését is a helyi teátrumban – igaz, akkor még táncosként, kardalosként. Az első nagy próbatétel akkor jött az életében, amikor a második világháborúba elvitték a frontra. Kisinyovban, a mai moldáv fővárosban aztán hadifogságba esett, senki sem tudhatta, túléli-e a rabságot. Ám a fiatal színésznek helyén volt az esze, és azt mondta magáról: festő – nem lódított olyan nagyot, tényleg ügyes kézzel rajzolt –, és bámulatos portrékat festett orosz fogvatartóiról. Talán ennek is köszönhette, hogy mindössze kilenc hónap után hazaengedték.

Ismeri a szandi mandit? című filmben Soós Edit oldalán (Fotó: Inkey Alice)

Miután hazatért, visszatért eredeti szakmájához, a színészethez, amiben szédítő magasságokig jutott. Játszott színházban, filmben egyaránt, az izgalmak azonban itt sem kerülték el. A dunai hajós című játékfilm forgatásakor – amiben ő játszotta Drahos Károlyt – beleesett a Dunába. A stáb ijedten figyelte a bajba jutott színészt egy hajóról, majd Koncz Gábor ugrott utána, és a felszínre hozta a vízben kapálózó színészt. Az életmentést Agárdy egy ikonnal hálálta meg, ugyanis ikonfestőként is híressé vált. Munkái közül több külföldi helyszínen került kiállításra, egy műve az orosz Danyilov-kolostorban kapott helyet, míg egy másikat, amit II. János Pál pápának készített, a Vatikánban őriznek.

Bámulatos ikonokat festett, amelyeket özvegye őrzött meg (Fotó: Olajos Piroska)

A színész kétszer nősült élete során. Először Tóth Ila színésznőt kísérte oltárhoz, akitől 1940-ben megszületett lánya, a szintén színészi pályára lépő Agárdy Ilona. A sors kegyetlensége, hogy el kellett temetnie egy szem gyermekét, Ilona ugyanis 2001-ben, 61 éves korában elhunyt. Második feleségét, Rácz Borit (kiemelt képünkön), a Magyar Állami Operaház ünnepelt balerináját 1956-ban vette feleségül, életük végéig szerették egymást. A színész neje gondosan ápolta férjét, aki 2005-ben egy színpadi balesetet követően kórházba került, majd kiderült róla, hogy veserákja van, ami átterjedt a nyirokmirigyekre is. Életét a kemoterápia némileg meghosszabbíthatta volna, de elutasította a kezelést, és felesége szerint sokat szenvedett. „Isten veled” – ezek voltak utolsó szavai nejéhez, és végül 2006. január 19-én, 83 éves korában örökre lehunyta a szemét.

Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu