Bajor Lili: „Egyedül nem tudom megváltoztatni a világot”
Villáminterjúnkban a színésznő fejezi be az elkezdett mondatokat, és azt is bevallja, miért harcol önmagával.
Azért lettem színésznő… mert kicsiként elvarázsolt, amikor a szüleimet láttam a színpadon.
Az egyetemen… megtanultam, hogy az alázat és a teherbírás a legfontosabb ezen a pályán.
Példaképemként… nem tudnék egy konkrét személyt kiemelni. Sok olyan színdarabot vagy filmet látok, amiben megfog valakinek az alakítása, de ettől még nem tekintem példaképemnek. Talán a családtagjaimat mondanám, közülük mindenki az.
Legnagyobb harcomat… önmagammal vívom és azzal, elfogadjam, hogy különbözőek vagyunk, és én egyedül nem tudom megváltoztatni a világot. Így csak a saját környezetemet próbálom meg formálni.
Nekem az a pihenés… ha a szerelmemmel, a családommal és a kutyámmal tölthetek időt, és ha vízparton lehetek!
Legjobban akkor izgultam életemben… amikor először ugrottam be az első szerepembe a Vígszínházban. Ez A velencei kalmár című darabban volt.
Soha nem megyek vissza… karatézni. Egy hétig csináltam, aztán rájöttem: minden, ami a táncművészethez kapcsolódik, az engem sokkal jobban érdekel.
Legtöbbször azt kérdezik tőlem… miért mondok mindenre igent. Ez valószínűleg a személyiségemhez tartozik. A visszautasítás nem az erősségem.
Ha egyszer ikreim lennének… biztosan megtanítanám őket festeni és rajzolni.
A film és a színház között… hatalmas különbség van, és mind a kettőhöz teljesen másfajta hozzáállásra és terhelhetőségre van szükség.
A világban zajló események… egyre inkább nyomasztanak, de próbálom a saját életemet élni, és nem tudomást venni róluk.
Kiemelt kép: Toroczkay Csaba/fotocentral.hu