Bár a visszavonulásakor megfogadta, nem lép többet színpadra, idén februárban a Pinceszínházzal kivételt tett, és a Trezor pódiumbeszélgetés keretében a nézők elé lépett, akik vastapssal fogadták. A színház úgy döntött, hogy a 81 éves korában elhunyt színész emlékére és tiszteletére nyilvánossá teszik a vele készült másfél órás felvételt, amelyben az életéről mesélt. Elmondta, gyerekkorában és felnőttként is szeretett volna közösségbe tartozni. Bevallotta, valamiért ez nem igazán jött össze, azt viszont nem tudta megfejteni, hogy az ő hibája volt-e, vagy a többieké. „Ez azóta is kísért engem – mondta a beszélgetésben, és hozzátette, ez is közrejátszott abban, hogy volt idő, amikor sokszor váltott színházat. Röviden kitért arra is, hogy fiai, Dávid és Máté kifejezetten utálták, ha az iskolában úgy hívták őket, hogy a kis Haumann. Dávidból nem is lett színész, Máté, illetve lánya, Petra viszont követték édesapjukat a pályán. A mai pályakezdő színészekről egyébként jó véleménnyel volt. – Ezek a gyerekek, akik most kerülnek ki az egyetemről, csöppet sem rosszabbak, mint a mi korosztályunk” – fogalmazott. Ugyanakkor azt kiemelte, hogy úgy érzi, manapság mindenki túlságosan fél a jövőtől, az egyetemi hallgatók nem mernek ellentmondani, nem tudják magukat kifejezni annak ellenére, hogy a színészképzés rendre elvbaráti közösségnek, műhelymunkának láttatja magát, ahol mindent meg lehet beszélni.
Pályája kezdetén egyébként neki sem volt könnyű érvényesülni. Felelevenítette az 1973-as III. Richárd című tévéfilmet, aminek ő játszotta a főszerepét, Latinovits Zoltán pedig Buckingham herceget. Az egyik jelenetben Haumann a három lépcső magas trónon ült, a szerep szerint a neki jelentő Latinovits pedig előtte térdelt. Kiderült, Latinovits ezt a jelenetet ki akarta húzatni a rendezővel, mert méltatlannak érezte térdre ereszkedni egy nála tíz évvel fiatalabb színész előtt. A beszélgetés végén azt is elárulta, miért nem akart sosem rendező lenni – annak ellenére, hogy néhányszor rendezett. „Nagyra tartom a rendezői mesterséget, de én nem éreztem késztetést hozzá. Észrevettem, jobb az én bandámban lenni a színpadon. Abban a bundamelegben, ahol a csibészség és még a rossz színészet is jelen tud lenni. Ebben a bandában jobban érzem magam. Ha lemegyek a nézőtérre, egyszerűen megváltozik a nézetem, és ki nem állhatom.” Szomorú belegondolni, hogy ez volt az utolsó alkalom, amikor a legendás színész színpadra állt, és találkozott a közönséggel. Haumann Péter méltósággal viselt hosszú betegség után hunyt el május 28-án.
A vele készült utolsó beszélgetést az alábbi videóban tekinthetik meg:
Kiemelt kép: Pinceszínház
