Hetvenhárom év hosszú idő, ha azt egy könyvben szeretné megírni az ember. Főleg, ha valakinek olyan sűrű élete volt és van, mint Pici bácsinak. „Az első gimnazista éveimet a Kölcseyben töltöttem, miután a konziba nem nyertem felvételt. Kiderült, gond van a káderbesorolásommal. ’E’. Egyéb, nem túl szerencsés kategória volt: nem munkás, nem paraszt, nem értelmiségi, de még csak nem is alkalmazott… Teljesen jó pontszámmal nem vettek fel. Tudtam, hogy a szüleimet nagyon összetörte a hír, de nem hibáztattak… Én igyekeztem rendesen viselkedni, a nyári szünetben egy csomót gyakoroltam, a papámnak segítettem a csarnokban, és elmentem dolgozni is. Egy szobafestő-szövetkezetnél voltunk egynyári diáksegédmunkások… A Vörösmarty utcai általános iskolát festettük” – olvasható a könyvében.
Kiemelt kép: Olajos Piroska
