Mindig rácsodálkozom…
milyen gyönyörűséges a természet. Egy szemétdomb mellett is ki tud virágozni egy tavaszi növény. Ilyenkor megállok, és nem tudok betelni a természet csodálatosságával.
Volt idő…
amikor hittem az igazság erejében, nyitott voltam, és idealista – most is az vagyok. Elhittem, amit mondtak, és általában csalódtam. Hittem a színészi pálya varázsában is. Volt egy pályám, ami töretlen, gyönyörű utat mutatott, és én hittem benne, de a hitem összetört. Szeretnék újra hinni ebben az útban.
Ünnepekkor…
a család nálam szokott összejönni. Ilyenkor főzés, beszélgetés és együttlevés van.
Jó lenne újra…
átélni azt az időszakot, amikor az első gyermekem megszületett. Csodálatos napok voltak, aztán hirtelen ott van egy negyvenéves gyerek, miközben úgy érzem, alig telt el idő a születésétől.
Kemény döntéseim…
mindig az utolsó pillanatra maradnak. A végsőkig elmegyek, mire döntök, ez főleg a negatív döntésekre vonatkozik. Ha viszont kimondom a döntésem, már nincs visszaút.
Kiemelt kép: Smagpictures
