Ha valami sikerült neki, az talán annyi, hogy színész lett, pedig apja nagyon nem akarta, ütötte-verte a fiát, csak hogy lebeszélje róla. Ő ugyanis kereskedőnek szánta. Még első premierjére sem ment el Szabadkára. Pedig nevethetett volna egy jót. A statisztaként szereplő Kabos színpadra lépésekor, 1905-öt írunk ekkor, rögtön a zenekari árokba, a brácsásra esett. „Így lett az én első fellépésem lelépés. Szóval mindjárt a pályakezdeten azt csináltam, ami később is megmaradt szerepkörömnek: tragikus figurát alakítottam” – emlékezett vissza évekkel később.
Ennek ellenére a következő években már számos pesti színházban játszott, volt olyan esztendő, hogy 44 darabban szerepelt. Időközben megnősült, 1919-ben nőül vett egy hadiözvegyet, Puhalag Máriát, akinek a férje az olasz fronton esett el. Az asszony nyolcéves kislányát, Surányi Gabit apjaként nevelte fel. Született közös gyermekük is 1920-ban, Kabos István György. Boldogan éltek, ezért furcsa, hogy Kabos viszonyt kezdett egy kolleginával, aki kislányt szült neki. Felesége tudott a viszonyról, és hogy férje látogatja a kisebbik gyerekét, de ezt csak akkor árulta el, amikor megtudta, a nő már Kabost is csalja. Vége is lett a liezonnak. Kabos Gyula élete végéig szenvedett a kettős helyzettől, örökké bánta azt.
Kabos, amibe csak fogott, volt színházigazgató is, mind tönkrement. Színészként elismerte a szakma és a közönség, üzletemberként nem, lenézték, hitelezői perbe fogták. Az 1938-as zsidótörvény pecsételte meg a sorsát, származása miatt személyét kikezdték, nem kapott több munkát, és mindenét elvették. Nem volt más lehetőség, csak az Egyesült Államok, hisz a némethez hasonlóan az angolt is anyanyelvi szinten beszélte. Előbb István fiát juttatta ki Londonba, aki aztán ott lett mérnök, majd Gabi lányukat rokonokra bízták, Kabos és neje pedig New Yorkba hajóztak. Megmaradt pénzén itt is színpadot nyitott egy étteremben, ami egy hónap után csődbe ment. Fellépett erre-arra magyarok előtt, de ők nem ismerték a filmjeit, nem értették a pesti humort sem, ritkultak az előadások, a napi betevőre és lepukkant kis lakásra futotta csak. Végül kapott egy nyúlfarknyi szerepet a Broadwayn. Az egyik előadás alatt összeesett, kórházba került, de visszament dolgozni. Második rosszulléte egy próbán történt, a harmadik az otthonában, a halál végül 1941. október 6-án jött el érte. Itthon csak egy mínuszos hírben írtak a lapok a haláláról, elfelejtették, a kommunizmus ideje alatt nem is vetíthették a filmjeit „kispolgári eszmeiségük” miatt. Legközelebb az 1970-es évektől lehetett megtekinteni az akkor nyíló Filmmúzeumban.
Leghíresebb szerepét véletlenül kapta
1931-ben, egy januári estén az Operettben lépett fel. A nézőtéren ott ült Székely István, aki a Hyppolit, a lakáj című tervezett mozijához keresett főszereplőt. Előadás után bekopogott Kabos öltözőjébe, aki aztán a Hyppolit Schneider urával azonnal megalapozza filmes pályáját. Éveken át készültek a vicces, romantikus filmek, amelyekért szép gázsit kapott, testvéreit is ő tartotta el. Mindezért álló nap dolgozott: filmezett, bár azt csak délelőtti elfoglaltságnak tekintette, színházakban játszott, rendezett, közben naponta három doboz cigarettát szívott el.
Kiemelt képen: Kabos Gyula és Vízvári Mariska (Fotó: Smagpictures)
