Tavaly nyáron, a 77. születésnapja alkalmából beszélgetett utoljára az Omega frontemberével, Kóbor Jánossal kolléganőnk. Mesélt a gyermekkoráról, a példaképeiről, a családjáról – fiáról, Dánielről, lányáról, Lénáról – és természetesen a zenekarról, aminek oly sokat köszönhet. Most ebből a beszélgetésből idézünk.
Szüleiről
„Hangos szó nem volt nálunk. Nemhogy velünk, gyerekekkel, de egymás között sem.”
Művészetről
„Nekem a zenében Liszt Ferenc a non plus ultra. Az építészetben pedig, ami a tanult mesterségem, a gótika.”
Rockzenéről
„Az egész rockzenét nem egy művészeti ágnak, mozgalomnak vagy politikai, ne adj’ isten, társadalmi eseménynek érezzük. Leginkább egy valláshoz hasonlítható. Nem akarjuk egyik valláshoz sem hasonlítani, de a párhuzamot nem tagadjuk meg.”
Békés természetéről
„Nem az a legfontosabb, hogy ne legyenek konfliktusok? Egyébként is az öregíti az embereket a legjobban, ha eszik magukat belülről. Bosszú meg minden…”
Időskori kispapaságról
„El nem tudnám képzelni, hogy ez ne történt volna meg. Ez amolyan érdekesség volt, hogy valaki 64 éves korában dönti el, hogy még egyszer nekifut a gyerekvállalásnak.”
Benkő Lászlóról
„Ha meg kell mondjam, kivel veszekedtem a legtöbbet, akkor az a Benkő Laci. Ennek ellenére mindig az volt, ha valaki azzal jött nekem, hogy ’Tudod, mit mondott rád a Laci?’, akkor erre én: ’Figyelj ide, nem érdekel. Benkő Laci rám azt mond, amit akar, mert neki mindent szabad rólam mondani.’”
Rigolyákról
„Nincs nekem erre időm. Az emberi élet nem olyan hosszú, hogy teljesen értelmetlen baromságok befolyásolják, mozgassák.”
Zenésztársai elvesztéséről
„Sajnos együtt kell tudni élni a mi korunkban azzal, hogy az a fajta egészség már nincs meg, ami ötvenéves korunkban megvolt. De mindenkiben van egy iszonyatos tenni vágyás. Az élethosszig tartó rock and roll mottója mindenkiben nagyon erős.”
Öregedésről
„Semmiféle életbiztosítás nincs erre a korra. Bármikor beüthet valami. Vannak nagyon sunyi dolgok, amik egy pillanatról a másikra ütnek be…”
Kiemelt kép: Rozmanitz Gábor
