Összeszorult a szurkolók szíve Lionel Messi könnyeinek láttán. Most elárulta, miért sírta el magát a foci-vb első csoportmeccsén, miután gólt lőtt. Annyit elárulunk, hogy nem örömében, pedig a csapata fényes győzelmet aratott.

Világszerte megütközve figyelték a labdarúgó-világbajnokság meccseit követő szurkolók, hogy az argentin futballzseni az Algéria elleni mérkőzés egyik legörömtelibb pillanatában, az első gólja után könnyekben tört ki a pályán.

A jelenet bejárta a sajtót, és sokan értetlenül álltak Lionel Messi meglepő reakciója előtt. Ráadásul a csapata fölényes, 3–0-s győzelmet aratott Algéria ellen, és mindhárom gólt ő rúgta. A vb-n elért diadal után viszont kiderült a fájdalmas igazság.

„Ennek semmi köze nem volt a futballhoz”

Messi elmondta, hogy a könnyeinek semmi közük nem volt a meccshez.

Hogy miért sírtam? Ennek semmi köze nem volt a futballhoz. Nehéz napokon vagyok túl, de hálás vagyok az egész csapatnak és a stábnak, mert végig mellettem álltak, és rengeteg erőt adtak, hogy átvészeljem ezt az időszakot

– árult el a mérkőzés után röviden a 38 éves focista.

A sírás okára csak most derült fény: miközben Messi a pályán szokás szerint brillírozott, a háttérben egy szívszorító családi drámát próbált feldolgozni. A világklasszis eddig igyekezett a nyilvánosságtól távol tartani a történteket, de végül közleményben tudatta, hogy az édesapját, a 68 éves Jorge Messit kórházban ápolják.

Azt nem árulták el, az apuka pontosan milyen egészségügyi problémával küzd, de jelenleg is orvosi felügyelet alatt áll, és bár az állapota a körülményekhez képest javul, a helyzet komoly aggodalomra ad okot. Messi mindenkitől azt kérte, ne találgassanak és ne terjesszenek pletykákat, amivel csak tovább nehezítenék ezt az amúgy is érzékeny időszakot.

Messi apja nemcsak szülő, a fia menedzsere is

Nem csoda, hogy a futballsztár teljesen összetört. Apja egész karrierje során a legfontosabb támasza volt: ő indította el a pályán, ő a menedzsere, ő intézte az ügyeit. És persze végig a legnagyobb szurkolója volt, attól kezdve, amikor Messi még csak egy rosariói kisfiú volt nagy álmokkal.

Így már érthető, miért nem tudott felszabadultan ünnepelni a focista, még akkor sem, amikor történelmet írt. Mert hiába a gólok, a rekordok és a győzelem – amikor egy szerettünk bajban van, minden más eltörpül az aggodalom mellett.