Külföldi sztár

Az Oscar-díjas Adrien Brodyt csak Misinek szólítja magyar édesanyja

Plachy Sylvia mindig is büszke volt a fiára. Most pedig végképp az lehet: másodjára vihette haza a rangos elismerést.

A legjobb férfi színésznek járó díjat vihette haza az idei Oscar-gálán Adrien Brody. Másodjára ítélték meg neki a rangos filmes díjat: A zongorista főszerepéért 2003-ban vihette haza az aranyszobrot. Most A brutalista című filmben nyújtott alakítását díjazták.

Háromévesen járt először Magyarországon

Köztudott, hogy Adrien Brody édesanyja, Plachy Sylvia magyar származású. Fotósként szerzett magának nevet a tengerentúlon. „Sohasem titkoltam: nincs kedvesebb modellem a fiamnál. Amióta megszületett, őt nézem. Mindig érdekes, élettel teli ragyogó szemmel figyelte a világot. Már kis korában mondogattam, hogy egyszer fotóalbumot fogok róla készíteni. Mire mindenki azt kérdezte, hogy kit fog az érdekelni? Lám, igazam lett…”

Magyarul viszont nem tanította meg Adrient. „Mivel a férjem nem tud magyarul, így angolul beszélünk a fiunkhoz. De magyarul becéztem. Amikor megszületett, és a karomban dajkáltam, bármilyen szépen csengett az Adrien, a Misi illett rá. Ráragadt, kisgyerekként mindenki így hívta. Hároméves volt, amikor először hoztam Magyarországra. Megmutattam neki, annak idején hol laktunk a Bajza utcában” – mesélte korábban a Meglepetésnek Adrien Brody édesanyja, Sylvia.

Adrien Brody és szülei édesapja nyugdíjas történelemtanár

Titkos terv

Plachy Sylvia a második világháború idején Budapesten jött világra. Családjával 1956-ban, egy hónappal a forradalom leverése után menekült el az országból. „A szüleim egyik napról a másikra határozták el, majd szervezték meg a szökésünket. Úgy látták, hogy itt nincs remény arra, hogy jóra forduljon a helyzet. Bíztak abban, hogy a demokratikus Egyesült Államokban új életre lelnek. Senkinek sem árulhattam el, mit tervezünk, mert ha nem sikerül a szökésünk, a szüleimet leültetik. Így nem búcsúzhattam el a barátnőimtől sem. Eltettem tőlük egy-egy apróságot, hogy legyen róluk kézzel fogható emlékem – egy pirinyó kagylót és egy kavicsot például. A zsebembe rejtettem őket. Hiszen egy kis bőrönd lehetett velünk, mintha hétvégére utaznánk el. Ruhát is annyit vihettünk, ami rajtunk volt, fehérneműből húztunk csak hármat egymásra. 13 éves voltam, de Macihoz, akivel kis korom óta aludtam, ragaszkodtam. A hosszú vonatút után egy kukoricával borított lovas szekérben bújtunk el, aztán csak futottunk a fagyott, göröngyös földön, a osztrák határon át…”

A család két évet élt Bécsben, mire sikerült kijutniuk New Yorkba. Az itthoniakkal azonban nem szakadt meg a kapcsolat. „Leveleztünk a nagynénémmel, a nagymamával és a barátokkal. Mivel az interurbán telefonálás drága volt, évente egyszer, karácsonykor beszélhettünk.”

Kiemelt kép és fotó: Getty Images

A STORY LEGFRISSEBB SZÁMÁT KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Megjelent a Story tavaszi különszáma!

Kapható a Story receptek és rejtvény különszáma!

Kövess minket az Instagramon is!