Így néz ki ma Schubert Éva egykori otthona
Schubert Éva egykori otthonában minden tárgynak története van. Lánya, Verebes Dóra nemcsak a családi örökséget őrzi, hanem a hozzá kötődő emlékeket is. Most minket is beengedett közéjük.
Majd’ tíz éve már, hogy nincs közöttünk Schubert Éva, de emléke nemcsak a színpadon, szerepeiben él tovább: egykori ötödik kerületi otthona is őrzi mindazt, aki volt. Kora egyik kivételes tehetségű, nagy műveltségű színésznője, aki 1981 és 2017 között lakott itt.
Lánya, Dóra pedig a főiskolai évek alatt. A lakásban mintha megállt volna az idő: a bútorok, a könyvek, a családi tárgyak mind a múlt egy-egy darabját őrzik. Dóra nem gyűjtő típus, de semmit nem dob ki, ami felmenőire emlékezteti, vagy tőlük maradt rá. Hisz abban, hogy aki szereti az őseit, az a tárgyakon keresztül is őrzi az emléküket. Ez adja az élethez a gyökereket, a stabilitást, a lelki egyensúlyt.
A lakás legfontosabb emlékei azonban édesanyjához kötődnek, aki élete utolsó tíz évében súlyos beteg volt, végül már kerekesszékkel közlekedett. Dóra otthon ápolta, és ma is csodálattal emlékszik arra a fegyelemre, amellyel anyja a fájdalmakat viselte. Schubert Éva még ekkor sem mondott le arról, hogy egyszer újra színpadra állhasson.
A memóriám tökéletes, engem nem zavar a tolószék, szerintem a közönség is elnézné nekem ezt a kis hiányosságomat
– mondta.
Dóra hálás a sorsnak, hogy haláláig édesanyja mellett lehetett. Nagyon közel álltak egymáshoz. „Egész pici gyerekkorom óta hallgattam a történeteit. Amikor este otthon volt, úgy aludtam el, hogy mesélt.
Igaz történeteket a gyerekkoráról, a családunkról, a déd- és nagyszüleim életéről. Pénzünk nem volt sok, de minden percünket átszőtte a művészet, a színészet, a festészet, az irodalom. Ennél szebb, gazdagabb életet nem tudtam volna elképzelni magamnak.
Dóra így olyan családi múltat ismerhetett meg, amelyet nem könyvekből, hanem személyes elbeszélésekből örökölt.