Két színészóriás gyermekeként cseperedett fel Gábor Júlia, ráadásul alig 11 évesen azzal kellett szembesülnie, hogy szülei eltávolodtak egymástól. Hogyan lehetséges, hogy ez mégsem okozott törést az életében? A válasz egyszerű: Ruttkai Éva és Gábor Miklós még a válásban is tehetségesek voltak.

A hazai színházi világ talán legismertebb szerelmi négyszöge volt Ruttkai Éva, Gábor Miklós, Vass Éva és Latinovits Zoltán története. A Ruttkai–Gábor házaspár két tagja ugyanis szintén egy-egy kollégával talált új szerelemre. Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán legendás kapcsolata, illetve Gábor Miklós és Vass Éva szerelme ma már színház- és kultúrtörténelem.

Észre sem vette

Van valaki azonban, akinek mindez személyes történet. Ruttkai Éva és Gábor Miklós lánya, Gábor Júlia nemrég a Hogy volt?! egyik adásában mesélt minderről. Azt gondolhatnánk, hogy kiskamaszként szörnyű tragédiaként élte meg a szülei válását. Ám nem így történt.

„Nekem nagyon tehetségesen váltak a szüleim. Amikor Latinovits Zoltán beteg lett, szívinfarktusa volt, akkor anyukám úgy döntött, hogy kilépnek az illegalitásból, amiben addig voltak, összeköltöznek, és attól kezdve együtt élnek. Akkor én 11 éves voltam. Addig nem vettem észre, hogy köztük van valami.

Jártam be a Vígszínházba, de gyerekként nyilván az ember nem figyeli a szülei szerelmi életét. Otthon meg nem lehetett semmit sem érzékelni.

Nem tudtam, hogy bárkinek még van valami másik külön útja is. Holott, mondjuk, az apukámnak akkor már réges-régen megvolt Vass Éva. Csak hát ezt én nem tudtam. Viszont amikor anyu úgy döntött, hogy elköltözik, akkor leült velem, és elmondta, hogy ő szerelmes lett.

Nyilván 11 évesen én már sok szerelmen voltam túl, úgyhogy tökéletesen megértettem, hogy ez egy nagyon fontos dolog. Ő egy kicsit sírdogált, én vigasztaltam.

Szóval, hogy a mindennapjaimat nem változtatta meg” – emlékezett.

Az apukájával maradt

Édesanyja költözése után Júlia az édesapjánál maradt, de így sem szakadt meg a kapcsolata az anyukájával.

„Nagyon közel laktunk a Vígszínházhoz. Tehát én mindennap láttam anyukámat onnantól kezdve is. Nem láttam kevesebbet, mint addig. Én az apukámmal maradtam. Egy nagy lakásban laktunk a két nagymamával – mesélte Júlia, hozzátéve: a nagyszülők sokat segítettek a nevelésében. – Sőt aztán az apai nagymamám halt meg előbb, és akkor úgy éltünk, hogy az apukámmal és az anyai nagymamámmal.

Nem érzékeltem azt, amit sok gyerek, hogy a válás, az valamiféle törés vagy rossz érzés. Szerettem Latinovits­ Zoltánt, szerettem Vass Évát. Inkább arra gondoltam, hogy nekem most még több ember van, aki engem szeret, és akit én szeretek.

Maga volt a mennyország!

Júlia a válás ellenére is bensőséges kapcsolatot ápolt az édesanyjával, és máig szívében őrzi a közös vakációk emlékét. „Mindig úgy beszélt velem, mintha az én koromban lett volna” – emlékezett vissza Ruttkai Évára.

A közös nyaralások pedig örök emlékként maradtak meg benne. – Nyáron, amikor nem voltak forgatások, mindig volt egy-két hét, amit együtt töltöttünk nyaralással, és az maga volt számomra a menny­ország” – idézte fel.