A Csak Szabadon YouTube-csatorna Lélekemelő podcastjában arról beszélt, milyen nyomot hagyott benne érzelmileg nehezen elérhető apukája, hogyan kellett férjével újratanulniuk a közelséget, és miért tartja jó döntésnek a gyermektelenséget.

Sosem félt kimondani azt, amit mások legfeljebb magukban mernek megfogalmazni. Férjével, Járai Mátéval a házasságuk legszemélyesebb kérdéseiről is őszintén beszéltek még akkor is, ha tudták, hogy véleményük sokaknál kiveri majd a biztosítékot. A szókimondás azonban Kírának nem különleges mutatvány, sokkal inkább létszükséglet. Mint Dombovári Vandának elmondta, fiatalon ő is próbált alkalmazkodni, ám ez egyszerűen nem ment neki. Ma már úgy látja, kendőzetlen őszintesége részben lázadás lehetett mindazzal szemben, amit gyerekként nem vállalhatott fel. „Valószínűleg ez egy ilyen lázadó válasz is. Hogy én csak azért is kimondom” – fogalmazott a Lélekemelőben, ahol dr. Agócs Gabriella pszichológus szakértővel együtt a generációkon át öröklődő párkapcsolati minták hatásait és megoldásait igyekeztek felfejteni.

Az apai szeretet hiánya

A beszélgetés egyik legmegrendítőbb pontján Járai Kíra az édesapjához fűződő viszonyáról vallott. Hároméves volt, amikor a család Algériába költözött édesapja munkája miatt, ám az apai közelségből kevés jutott neki. Sokáig azt gondolta, neki ez nem is számít, ma azonban egészen másként látja.

Apukám érzelmileg nehezen elérhető ember volt, nem volt olyan érzelmi kapocs közöttünk. Kamaszkoromban azt gondoltam, hogy nekem ez nem is hiányzik, de hát nem így van

– mondta az egykori szinkronrendező, aki nemrég szakmát váltott. Nem hibáztatja az édesapját, akiről úgy beszélt: nagyon jó ember volt, csak nem tudta kimutatni az érzéseit, mert maga sem tanulta meg, hogyan kell közeledni. A hiány azonban Kírában maradt. Sokáig akkor sem tudta elhinni, hogy igazán fontos valakinek, amikor valójában az volt. Talán ezért is különösen beszédes, hogy épp Máté lett a társa, aki impulzívan és bőségesen adja a szeretetét. Kíra úgy érzi, hogy Mátét az „egészséges részével” választotta. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a régi sérülések ne törtek volna utat a felnőtt kapcsolataiban is.

Mindketten összeomlottak

Kettejük szerelme mély barátságból született. Mindent megbeszéltek egymással, és ez az őszinteség később a szabadon működő házasságuk alapja is lett. Kíra szerint ők olyasmit is kimondanak, amit mások inkább elhallgatnak.

A házasságuk elején azonban szinte mindent egymástól vártak. Annyira szorosan, már-már szimbiózisban éltek, hogy barátaik is figyelmeztették őket: ebből még baj lehet. Amikor Máté mentálisan mélypontra került, Kíra rádöbbent, hogy ezúttal nem tudja kihúzni őt a bajból, ahogyan korábban már annyiszor megtették egymással. Nem véletlenül volt ezt így: egy hónappal később nála is hasonló tünetek jelentkeztek.

Volt egy összeomlás mindkettőnk részéről, és felismertük, hogy ez mégsem olyan jó. Azóta is tanuljuk, hogy se túl közel, se túl messzire ne legyünk egymástól.

Újra be kellett mérni, mi az ideális távolság” – mesélte. Gabriella szerint épp ezért van, hogy egy kapcsolatban szükség van térre: ha két ember túlságosan szorosan kapcsolódik, átmenetileg betölthetik egymás hiányait, idővel azonban kimeríthetik a másik erejét.

„Senkinek semmi köze hozzá”

Életük talán legtöbbet vitatott döntése, hogy nem vállaltak gyermeket. Kíra már tizenévesen zsigerileg érezte, hogy nem szeretne anya lenni, sőt visszatérő rémálmai voltak arról, hogy túl későn tudja meg: gyereket vár. Bár volt idő, amikor Mátéval elgondolkodtak a lehetőségen, végül nem indultak el a szülővé válás felé vezető az úton.

Nem érzem magam erre elég felkészültnek, és a vágyat sem érzem.

Nem tudom magamra venni azt a felelősséget, hogy a gyerekemre tegyem a megoldatlan frusztrációimat, traumáimat és problémáimat. Azt gondolom, ez egy felelősségteljes döntés” – mondta, és megfordítaná a megszokott kérdést: ne csak azt kérdezzék meg valakitől, miért nem akar gyereket, hanem azt is, miért szeretne.

Bár egy ilyen személyes döntéshez a kívülállóknak nincs közük, illetve tiszteletben kell tartaniuk az egyéni sorsot, Kíra mégis sok bántó megjegyzést kapott az évek során. Úgy tapasztalja, különösen nagy „bűnnek” számít, ha egy jól működő, hosszú házasságban élő pár mond le a gyermekvállalásról, hiszen ilyenkor újra és újra megkapják: ők biztosan nagyszerű szülők lennének.