A Csak Szabadon csatorna Majd megeszlek podcastjának első vendége Krug Emília volt. Számára az elmúlt év nem csupán munkahelyváltozást jelentett, hanem egy teljes életfordulót.

Egy-egy tányér gőzölgő húsleves, egy szépen megterített asztal és két kíváncsi házigazda. Így indul a Csak Szabadon csatorna egyik legkülönlegesebb műsora, a Majd megeszlek podcast, amelyben Balázsy Panna és Wágner Tamás nemcsak vendégeik kedvenc ételeit készítik el, hanem olyan beszélgetéseket tálalnak „desszertként”, amelyek ritkán férnek bele egy hagyományos interjúba.

Az első epizód vendége Krug Emília, úgyhogy a nézők természetesen számíthatnak arra, hogy szóba kerül a politika, a televíziózás és az újságírás. Arra viszont talán kevesebben gondoltak volna, hogy néhány perc után már a gyászról, az újrakezdésről és egy mátrai házról beszélgetnek. Mert az elmúlt egy év számára nem csupán munkahelyváltozást jelentett, hanem inkább egy teljes életfordulót.

Nincs több mellébeszélés

„Most egy olyan periódusban vagyok az életemben, amikor újra rácsodálkozom arra, mennyi lehetőség vesz körül, mennyi mindenben kipróbálhatom magam” – mondja mosolyogva. És ez a mosoly egészen más, mint amit hosszú éveken át a televízió képernyőjén láthattunk. Felszabadultabb, nyitottabb. Nem véletlenül van ez így.

A beszélgetés egyik legmeghatóbb pillanata akkor érkezik, amikor édesanyja haláláról mesél. Nem drámai hangon, inkább csendesen. Olyan őszinteséggel, amely ritkán látható-hallható a nyilvánosság előtt. „A halál kifényesíti a fontos dolgokat. Jobban megmutatja az igazságot, a hamisságot, a mellébeszélést” – fogalmaz, majd hozzáteszi: neki tavaly jött el az a pont, amikor mérlegre tette az életét, még coach segítségét is igénybe vette hozzá. Összegezni akarta, hol tart, illetve mit szeretne még elérni, és merre vezet tovább az útja. Ennek az útnak a része lett az is, hogy több mint egy évtized televíziózás után elköszönt a csatornájától, és belevágott valami új dologba: elindította saját, Szinten túl podcastját. Fontosnak tartja, hogy most először nem kell alkalmazkodnia műsoridőhöz, szerkesztési elvekhez vagy külső elvárásokhoz. Ma már tényleg akkor és azokkal beszélget, amikor és akikkel valóban szeretne.

Szerelem első pillantásra

És közben éppen egy másik nagy álom is valóra válik. Miközben ugyanis sokan balatoni nyaralóra gyűjtenek, Krug Emília és férje egészen más vidékre vágytak. Édesanyja házának eladása után érezték úgy, hogy szükségük van egy új helyre. Egy olyan otthonra, ahová el lehet vonulni, ahol le lehet lassítani, ahol új emlékek születhetnek. A Mátra és a Bükk találkozásánál, egy festői szépségű apró faluban találtak rá arra a házra, amelyről már az első pillanatban tudták, hogy hozzájuk tartozik. „Amikor beléptünk a kertbe, egymásra néztünk a férjemmel, és azt mondtuk: hát ez az. És már írjuk is alá a szerződést.” Pedig Emília azt is bevallja, valójában sosem volt a hirtelen elhatározások embere. „Nagyon mélyen érlelem meg a döntéseket. Kívülről ebből nem látszik semmi, de mire kimondok valamit, addigra általában már nagyon régóta dolgozom rajta.”

Arra a kérdésre, mit jelent számára ma a siker, egészen más választ ad, mint amit sokan várnának egy ismert televí­ziós újságírótól. „Nem abban mérem, amit kívülről mások sikernek látnak. Hanem abban, hogy azt csinálom-e, amit szeretek, azokkal, akikkel önazonos tudok maradni.”

Már a saját iránytűjét követi

Persze a politika sem marad ki a beszélgetésből. Nem is maradhatna, hiszen Emília szerint „az életünknek egy millimétere sincs, ami ne a politikán múlna… A politikai újságírók dolga elmagyarázni az összefüggéseket, hogy mi miért történik.” Ugyanakkor ma már azt is tudja, hogy időnként ki kell kapcsolni a híreket, el kell utazni, és egyszerűen jelen kell lenni a családja mellett, például idén szeptemberben így is tesz majd, amikor kisfia éppen iskolát kezd.

Mire elfogy a húsleves, még számtalan történet kerül az asztalra. Van, amelyiken jóízűen lehet nevetni, másokon pedig elidőzik a csend. Szó esik gyerekkori emlékekről, családi hagyományokról, szakmai dilemmákról. A beszélgetés végére pedig az embernek valóban az az érzése támad, mintha leült volna egy régi ismerős vasárnapi ebédjéhez.

Krug Emília története pedig éppen ettől marad velünk, mert őszintén beszél arról a pillanatról, amikor az ember rájön: nem mások elvárásai szerint szeretne élni, hanem végre a saját belső iránytűjét akarja követi. És talán ez a beszélgetés legfontosabb üzenete is: egy veszteség után is lehet újrakezdeni, új célokat találni és új otthonra lelni. Néha pedig valóban elég egyetlen kertkapun belépni ahhoz, hogy biztosan tudjuk, megérkeztünk.