Lehó, ahogy az egész szakma hívja, július 18-án ünnepelte a 90. születésnapját. Ha csak Lehoczky Zsuzsa szerepeit kezdenénk felsorolni, már tele lenne vele az egész oldal. Helyette inkább megkértük néhány kollégáját, hogy meséljenek róla.

Siménfalvy Ágota: „Sokszor játszottunk anya-lánya párost”

„Isten éltesse sokáig drága Zsuzsikát jó egészségben! Hiányzik, sokat gondolok rá. Pont egyidős édesanyámmal, és sokszor játszottunk vele mi is a színpadon anya-lánya párost, illetve egyéb közeli családtagokat. Megtisztelő volt a kishúgaként a Lili bárónőben közelről látni, érezni, csodálni a fantasztikus alakítását, mindent, amit egy vérbeli komika ebben a csodálatos operettműfajban estéről estére a közönségének nyújthat! Boldog születésnapot!”

Szendi Szilvi: „Szakdolgozatot írtam belőle”

„Lehoczky Zsuzsa az élő legenda, a legnagyobb példakép! Szerencsésnek mondhatom magam, mert több előadásban is szerepeltem vele, és közelről csodálhattam a művészetét. De ennél is nagyobb öröm, hogy barátnőként is mindig számíthattam rá. A Lili bárónő előadásban a színpadon egy szót sem váltottunk, ellenben minimum 300-szor ültem bent nála az öltözőben kezdésig. Soha nem tudtuk abbahagyni a jó értelemben vett pletykálkodást, így aztán nagy boldogság volt, amikor esténként hazavihettem, mert tudtuk folytatni ott, ahol abbahagytuk. És ha így sem sikerült a mondat végére érni, telefonon kerestük egymást. A szakmai életéből egy szakdolgozatot írtam, amivel szintén az iránta érzett tiszteletemet szerettem volna kifejezni. Isten éltesse Lehót!”

Csonka András: „Ugyanúgy rajongok, mint kamaszkoromban”

„Teljesen mindegy, hogy hány éve vagyok a pályán, ugyanúgy rajongok, mint kamaszkoromban. Amikor ezt a képet nézem, eszembe jut, milyen határtalanul boldog voltam, amikor a magyar zenés színjátszás abszolút sztárjait, nagyasszonyait egy közös ebédre hívtam meg. Na ez volt az igazi csúcstalálkozó, amit többször ismételtünk. Fel sem fogjuk, mennyi mindent köszönhetünk nekik. Már csak Zsuzsika van velünk, és szeretném, ha ez még sokáig így maradna! Ő valóban egy nemzeti kincs!”

Dézsy Szabó Gábor: „Az esztétika a fontos”

„Amikor 2001-ben megismertem személyesen Lehót, nekem ő istennő volt a színpadon. Neki persze fogalma sem volt róla, hogy ki a fene az a középkorú színész, akivel összeosztották a Marica grófnő Bozsena–Kudelka párosában. Sokat beszélgettünk a takarásban jelenetre várva, persze magázódva. Amikor véget ért az évad, jó néhány előadás után azt mondta: ’Na akkor most már tegeződjünk!’ Azóta bensőséges kapcsolat alakult ki köztünk, ami szinte ’anya-fiú’ viszony lett. Együtt vettük meg a gyönyörű piros autóját. Az volt a legfontosabb számára, hogy a fekete díszcsík rajta legyen. Mondtam neki: ’A díszcsík megvan, de motort nem raktak bele!’ Azt mondta: ’Nem baj, az esztétika a fontos!’ A mai napig, amikor megkérdezem: ’Hogy vagy?’ Ő így válaszol: ’Miért? Mit hallottál?’ Megtisztelő számomra, hogy az ünnepelt sztárt én úgy ismerhetem, ahogy kevesen.”