A népszerű tévés egyik legtorokszorítóbb riportja fűződik Szécsi Pál testvéreihez és anyjához. A műsorvezető szerint a 15 éve készült filmben látott érzelmek egy része pusztán a kamerának szólt.

Valójában nem érzett bűntudatot vagy megbánást Szemere Klára, Szécsi Pál édesanyja azok után, hogy gyerekeit elhagyva Amerikába disszidált, és ­sokáig tudomást sem vett róluk. Így érezte Sváby András, miután a tragikus sorsú énekes nővére, Szécsi Katalin és anyja sok év után a Napló kamerái előtt találkozott újra egy tengerentúli idősek otthonában 2001-ben.

„Mindenkinek megvan a maga igazsága”

De hogyan is jött össze ez a szívfacsaró riport? A puszta véletlennek köszönhetően. „Annak idején egy TV2-es közönségtalálkozón odalépett hozzám egy magas, mély hangú, idősödő hölgy. Ő volt Szécsi Katalin − meséli Sváby András. – Elkezdtünk beszélgetni, hamar kiderült, ki is ő valójában. Elmondta, milyen borzalmas gyerekkoruk volt, és azt is, Klára még életben van. A következő kérdésem az volt, évtizedek után hajlandó lenne-e találkozni vele. Igen volt a válasz. Azonnal tudtam, hogy film készül a nagy találkozásból.”

Nem sokkal később már egy Miami felé tartó repülőgépen találták magukat, a hűtlen anya ugyanis élete utolsó részét egy ottani idősházban töltötte. „Emlékszem, Katalin végigremegte az utat, órákig szótlanul meredt maga elé. Nagyon félt ettől a találkozótól, illetve attól, hogyan fogadja őt az az ember, aki világra hozta − árulja el a műsorvezető. – Bámulatos ember volt Szécsi Pál testvére, mert szemernyi harag sem volt benne az anyja iránt. Azt mondta, mindenkinek megvan a maga igazsága, biztosan az anyjának is megvolt. Teljesen túl tudta magát tenni a traumákon, amik az egész életére hatással voltak.”

Megölelték egymást

A várva várt találkozásra harmadik testvérük, Szécsi Mária lakásán került sor, aki szintén az Egyesült Álla­mokban telepedett le. Élete vége felé ő lett ­Klára legfőbb támasza annak ellenére is, hogy róla sem gondoskodott anyához méltóan. „Az a pillanat, amikor anya és lánya újra találkozott és megölelték egymást, iszonyú megható volt. Beégett a retinámba, sosem felejtem el − idézi fel Sváby. – Úgy éreztem, óriási tehertől szabadul meg ­Katalin.”

A szívszorító pillanatok után a riporter Klárával is beszélgetett, sőt Szécsi Pál egyik legnagyobb slágerét is lejátszották neki. Akkor hallotta először énekelni a fiát, és hatalmukba kerítették az érzelmei.

„De szerintem ezek nem valódi könnyek voltak − jegyzi meg András. – Azt hiszem, ő végig szerepet játszott. Úgy vélem, jó receptoraim vannak ahhoz, hogy kiszúrjam a kamuérzelmeket, és ezek azok voltak. Belőle teljesen hiányoztak az anyai ösztönök, világra hozott gyerekeket, akiket aztán a sorsukra hagyott. Nem volt ő gonosz ember, biztosan történt valami az életében, ami kiölte belőle ezeket az érzéseket” – teszi hozzá a riporter.

„Mindketten tudtuk, lebukott”

Ami a forgatás után történt, még inkább megerősítette, jó volt a megérzése. „­Vissza kellett mennem néhány perccel azután, hogy elbúcsúztunk, mert ott felejtettem valamit. Amikor benyitottam a szobájába, Klára már nagyokat nevetve a desszertet ette, amit a lányától kapott. Katalin még az ablak előtt törölgette a szemét, látszott rajta az érzelmi érintettség. Ahogy egymásra néztünk, mindketten tudtuk, lebukott − árulja el András. – Úgy tudom, anya és lánya ezután soha többé nem találkozott, de néhány levelet váltottak.”

András szerint Katalin elhitte az anyja megbánását, teljesen megbékélt vele. Nem úgy Szécsi Pál, akinek ez a seb örökké beforratlan maradt. „Ez az egész élete legnagyobb traumája volt. Nagyon szeretett volna találkozni az anyjával, de ez sosem valósult meg. Ha megnézzük a magánéletét, minden egyes szerelmében őt kereste − mondja a tévés. – Talán ez a sorscsapás is kellett ahhoz, hogy Szécsi Pálból ilyen nagy formátumú művész legyen. Nem tudni, mindenesetre érdekes belegondolni, mi lett volna belőle, ha szerető családja van.”