Tehetséges, sikeres, jóképű volt, a nők versengtek érte, mégis úgy döntött harmincévesen, hogy eldobja az életét. Nővére, Katalin öccséről írt könyvei megrendítő őszinteséggel rajzolják meg a legenda valódi sorsát.

Ahogy Szécsi Katalin írja, Palika sorsa szinte már a bölcsőjénél eldőlt. „Tragédiák sora kísérte az egész életét, életünket, csak hát Palika túl érzékeny volt, ő ezt nehezen élte meg, majd nem is élte túl. A nagyapánk a New York-palotából vetette ki magát, az apánkat, aki híres nyelvész volt, zsidó származása miatt 1945-ben a nyílt utcán megölték. Palika ekkor még csak egyéves volt, így semmi emléke nem maradt apánkról. Az édesanyánk, aki addig imádott minket, a tragédia után elfordult tőlünk. Mária nővérünk kivételével itt hagyott minket, Amerikába disszidált. Ez csak a kezdet volt, de a folytatás sem kímélt minket.”

Anyja állami gondozásba adta

Máriát az édesanya ugyan magával vitte Bécsbe, de letette a pályaudvaron, és magára hagyta. Egyedül. Palit a disszidálása előtt nevelőszülőknél helyezte el, majd később Katalinnal együtt állami gondozásba kerültek. Aztán a kettejük útja is elvált. „Én Romániába kerültem a nagymamámhoz, hosszú éveken át nem láthattam az öcsémet. Amikor visszajöttem, és találkoztam vele, egy fekete hajú, rövidnadrágos kisfiút mutattak be nekem, és azt mondták: ő a Palika” – írta Katalin Palika című könyvében.

Gyerekkora súlyos sebeket ejtett a lelkén, talán ezért sem tudta kiélvezni későbbi sikereit. „Amikor az 1967-es Táncdalfesztiválon elénekelte a Csak egy tánc volt című dalt, egyik pillanatról a másikra óriási sikere lett és rajongótábora. A lányok megőrültek érte, de tulajdonképpen semmi nem tette boldoggá. Súlyos depresszió gyötörte, amit itallal és gyógyszerekkel enyhített. Többször próbálta meg önkezűleg kioltani az életét, Dunába ugrott, megmentették, majd egy maréknyi gyógyszert vett be konyakkal, azonnal hívta Harangozó Terit, hogy szóljon a mentőknek. Szécsi ezek után írta meg Harangozónak az Egy szál harangvirág című dalt. Aztán egy alkalommal a nyakát sebesítette meg, a hegeket később sállal takarta el.”

A mindent elsöprő szerelem

Ezek után jött a mindent elsöprő szerelem Domján Edittel, amely csupán tíz hónapig tartott. Mégis a mai napig megrendíti azt, aki olvas róla, róluk. „1972-ben a Magyar Rádióban véletlenül találkoztak, és azonnal egymásba szerettek. Közös jövőt terveztek, telket akartak venni, rajta építkezni… Földöntúli szenvedélyről beszéltek. Edit nemcsak szerelme lett, hanem támasza is. Talán pótolta azt az anyahiányt, az anyai gondoskodást, amelyből gyermekkorában olyan keveset kapott. A kapcsolatukat azonban sokan támadták. Gúnyolódtak rajtuk a korkülönbség miatt, rosszindulatú megjegyzésekkel próbálták szétválasztani őket. Amikor Edit teherbe esett, végül nem vállalta a gyermeket. De nem emiatt” – írta emlékirataiban Katalin.

Pali akkor már túl sokat ivott, előfordult, hogy az ivócimborái vitték haza eszméletlen állapotban, miközben depressziója is egyre súlyosabbá vált. A gyermek elvesztése még inkább a mélybe húzta, ahogy Editet is, aki ugyancsak hajlamos volt a depresszióra. A színésznő nem sokkal később öngyilkos lett. Erről így írt Kati: „Negyvennél tovább egy percig sem szabad élni. Negyven év. Én meghalok negyvenéves koromban. Öngyilkos leszek. Amit ígért, betartotta, de előtte levelet írt nekem, hogy vigyázzak Palikára, de sajnos nem lehetett rá vigyázni. Palika először is önmagát okolta Edit haláláért, teljesen összeomlott. Idegösszeomlást kapott, napokig altatták a kórházban. Napi egy-két üveg tömény alkoholt ivott, és képtelen volt megbirkózni a veszteséggel. Elmenekült az akkori Nyugat-Németországba, az volt a terve, hogy anyja után utazik az Egyesült Államokba. Felhívta telefonon, de ezt a választ kapta: Nem azért jöttem el ilyen messzire, hogy a gyerekeim utánam jöjjenek.” Katalin szerint ezek a szavak örökre beleégtek Palika lelkébe.

Nyolcadjára sikerült

Szécsi lelkileg teljesen kikészült, visszatért Magyarországra. Anyagi gondokkal küzdött, alkoholizmusa is súlyosbodott, végül 1974. április 30-án nyolcadjára sikerült neki az, ami oly sokszor nem. Halálának híréről csak négy nappal később írtak a napilapok. Nekrológ sem jelent meg, a hírt is csak azért hozták le, mert ekkorra már fél Budapest erről beszélt. Rövidhírek és reklámok közé rejtve jelentették be. Temetésének időpontjáról sem írtak a lapok, azt S. Nagy István zeneszerző tette közzé. A Farkasréti temetőt megrohamozták az elkeseredett, hisztérikus rajongók. Sírtak, tolongtak, sokan egyszerűen nem akarták elhinni, hogy meghalt. Katalin azonban tudta, hogy az öccse valójában már hosszú évek óta küzdött. „Nem a sikertelenség, nem a pénztelenség és nem is egyetlen szerelmi csalódás ölte meg. Hanem egy egész élet tragédiája” – írta Katalin.