Baranyi László nemrég az egy híján századik születésnapját ünnepelte. Hetvenévesen abban reménykedett, hogy talán még kaphat öt évet a sorstól...

Térdpanaszai miatt ugyan a színpadnak már búcsút intett, de szellemi frissességének nem. Baranyi László tökéletesen emlékszik mindenre, ami vele történt kalandos életútja alatt, és úgy érzi, mindez akár a filmvásznon is megállná a helyét. Feleségével, Klára asszonnyal évtizedek óta jóban-rosszban kitartottak egymás mellett.

Unokája a szeme fénye

A Família Kft. című sorozat nagypapája kilencvenkilenc születésnapon van túl, de azt mondja, a mostani nem csak azért volt különleges, mert ez volt az utolsó kétszámjegyű.

Az egyetlen unokám, Kamilla most államvizsgázik. Engem nem is igazán érdekelt a születésnapom, csak az, hogy neki sikerüljön a vizsgája. Ő az én büszkeségem, mindig levesz a lábamról.

Elhalmozom a szeretettemmel, szokta is mondani, hogy hagyjak ebből másnapra is, de ez soha nem fogy el. Elmondani sem tudom, mennyire szeretem” – mondta meghatottan a büszke nagy­papa, aki nemrég azt is elárulta, szerinte mi a hosszú élet titka.

„Egyébként szűk családi körben, egy étteremben ünnepeltünk. Mindössze tízen ültük körül az asztalt, de így volt tökéletes. Nem gondoltam volna, hogy megélem ezt a kort. Emlékszem, amikor hetvenéves lettem, azt számolgattam, a hetvenöt talán még belefér. Nagyon-nagyon vágytam unokára, és Kamilla akkor még nem született meg, mert a lányom viszonylag későn, negyvenkét évesen lett anya. Szóval volt motivációm az életre. Ezt leszámítva soha nem néztem az ­éveim számát, nem törődtem velük. Mindig jól éreztem magam a bőrömben, és ha valaki megkérdezte, hány éves vagyok, nekem is ki kellett számolnom.”

A parkett ördöge

Lehet, hogy ez az ünnep kicsit csendesebbre sikerült, ám Laci bácsinak a hangos, zajos, hajnalig tartó bulikból is kijutott az évek során. „Az én drága Sas Józsi barátomhoz hatvanéves barátság fűzött. Rengeteg kalandot éltünk meg együtt. Ő szervezte a hetvenötödik születésnapomat. Aznap előadásunk volt a Mikroszkóp Színpadon, és a végén a társulat és a közönség is állva ünnepelt. Gyönyörű volt! Utána persze volt buli is, méghozzá micsoda buli!” – nosztalgiázott a színész, aki nagy huncut hírében állt fiatalként.

„A Família Kft.-vel pedig a hetvenedik szülinapom sikerült emlékezetesre. Debbie Javorral, akit a sorozatban is Debbie-nek hívtak, elképesztőt rock and rolloztunk. Hangosan vezényeltem a forgásokat, jókat nevettünk.

A feleségem nem akart táncolni, kicsit lustácska volt, de Debbie táncolt helyette is. Imádtam bulizni!

Megmondom őszintén, mindig nagyon fáradtan kezdtem bele a bulikba, mert ezek ugye előadás után voltak, de ittam három pohár bort, és a fáradtságnak már nyoma sem volt…” – anekdotázott.

Persze ebbe a közel száz évbe kevésbé szép ünnepek is belefértek. „Ifjúkoromban politikai okokból eltávolítottak a Színművészeti Főiskoláról. Akkor nagyon mély gödörbe kerültem. A barátaim egyik pillanatról a másikra elhagytak. Ott álltam egyedül, iskola és munka nélkül.

Pályaudvarokra jártam sódert és meszet pakolni. Magányos és elkeseredett voltam, még az öngyilkosság is megfordult a fejemben.

Álmában fellép Sas Józsival

Idővel aztán szakmailag és magánéletileg is révbe ért. Harmadik felesége, Klára asszony mellett boldogságra lelt, amit Zsuzsa lányának születése koronázott meg. „Nincs okom panaszra, összességében szép és tartalmas éveket kaptam a Jóistentől. Az ugyan túlzás, hogy jó egészségben, de még most is itt vagyok. Fájnak a lábaim, sokszor szédülök, és sok problémám van, na de hát a szervezet kopik. Mégis azt mondom, megpróbálom elérni a száz évet, hátha sikerül.

Egy élet születése a világ leggyönyörűbb dolga, és jó lenne, ha az elmúlás is szép lenne, csak a Jóisten a végére elfáradt, és ez már nem olyan szép.

Pedig csinálhatta volna ezt is szépre!” – filozofált Laci bácsi.

„Itt fáj, ott fáj, nem ez aggaszt. Soha nem voltam elhízva, és szomorú vagyok, mert a múlt hónapban négy kilót is fogytam. Lementem hetven kilóra. Vékonyka lettem, ha belenézek a tükörbe, bemutatkozom magamnak és megkérdezem: melyik táborból tetszett jönni? Nem ismerem meg magam.”

Van azonban valami, ami még a súlyvesztésnél is jobban megviseli az idős színészt. „Minden éjjel a színházzal álmodom, a halott kollégáimmal. Tegnap éjjel is a Sas Józsival álmodtam, fellépésünk volt…”