A politika világába frissen belépőknek új szerepben kell helytállniuk, amelynek része az is, hogy ha szükség van rá, a ruhatárukat is muszáj átalakítaniuk. Csézy és Rost Andrea a színpadról érkezett a parlamentbe – megnéztük, az ő stílusuk az elmúlt hetekben, hónapokban mennyiben változott.

A női közéleti szereplők megjelenése körüli érdeklődés egyidős magával a modern politikával. A férfiak esetében egy öltöny évtizedeken át elegendő ahhoz, hogy senki ne foglalkozzon a külsejükkel. Bár itt is akadtak kirívó esetek, mint például Orbán Viktor exminiszterelnök divatszakértők által sokat kifogásolt bő nadrágja vagy épp a jelenlegi kormányfő, Magyar Péter sötétkék darabja, amit szinte minden eseményen visel. Addig a női politikusoknak gyakran sokkal szűkebb mezsgyén kell egyensúlyozniuk. Egyszerre kell komolynak, hitelesnek, elegánsnak, önazonosnak és lehetőleg támadhatatlannak lenniük – mégpedig számos összeállításban. Igen, az ő megjelenésüket megjegyzik, ezért muszáj sok-sok szettet betárazniuk. Ez pedig önmagában sem egyszerű feladat, de különösen érdekes akkor, amikor valaki nem a politikából érkezik, hanem egy olyan területről, ahol a személyes, stílusos megjelenése korábban az imázs része is volt.

Feltűnés helyett visszafogottság

A Tisza Párt új ország­gyűlési képviselői között két olyan ismert női közszereplő is található, akiknek pályája eredetileg az előadóművészethez kötődött. Rost Andrea világhírű operaénekesként, Csézy pedig énekesnőként vált ismertté, és mindketten egy olyan világot hagytak maguk mögött, ahol a megjelenés nem pusztán kísérőelem volt.

A politikába érkezve mindketten érzékelhetően módosítottak is a nyilvános megjelenésükön. Rost Andrea esetében talán ez a változás még szembetűnőbb, az opera világa ugyanis a természeténél fogva látványos műfaj. A színpadon az elegancia, a karakteres, illetve hangsúlyos megjelenés nem hivalkodás, hanem egy fontos látványelem. Ami most rögtön szemet szúr: Andrea régen civilben is nagy rajongója volt a színeknek – előszeretettel használt rózsaszínt, sárgát, zöldet – és a modern, látványos szabásvonalaknak, a politikai szerepvállalása óta azonban az öltözködése jóval visszafogottabbá vált. A nyilvános eseményeken, illetve a parlamentben ma már nála egyre inkább a klasszikus politikusi megjelenés dominál: strukturált blézereket, letisztult szabásvonalakat, és jóval kevesebb feltűnő kiegészítőt használ, illetve szinte csak sötét árnyalatot visel.

Protokolláris szempontból Rost Andrea döntése teljesen érthető. A közéletben általában az a cél, hogy a figyelem ne a ruhára, hanem a mondanivalóra irányuljon. Ugyanakkor a színekben például nincs megkötés, sőt egyfajta nonverbális kommunikációs eszköz is lehet. Angela Merkelt, a volt német kancellár évtizedeken át viselt színpompás blézereket – így szeretett volna kitűnni a sok öltönyös férfi kollégája közül. Igaza volt, például a piros szín erőt és határozottságot sugall. A fehér pedig a tisztaság és jó szándék jelképe, amit Kamala Harris is gyakran hordott, amikor indult az amerikai elnökválasztáson.

A karakter maradt, a hangsúly változott

Mégis Magyarországon szinte mindenki a biztonságos, semleges árnyalatokra szavaz. A beiktatáson volt a legszembetűnőbb, hogy a Tisza Pártban szinte mindenki sötétkéket viselt – Rost Andrea pliszírozott szettje egyenesen feketébe hajlott. Több kommentelő meg is jegyezte, hogy az új képviselők úgy festettek, mintha a BKV munkatársai lennének. Szinte csak Csézy tűnt ki közülük egy stílusos, sötétlila, vállán és derekán hímzett mintás ruhában.

Az ő esetében egyébként is árnyaltabb a kép. Nála szintén megfigyelhető a politikusi szerephez való alkalmazkodás, ugyanakkor érdekes sajátosság, hogy évek óta saját divatmárkával rendelkezik, így az öltözködés nemcsak a nyilvános megjelenésének része, hanem alkotói tevékenységének is fontos eleme. Az általa tervezett ruhák használata a politikai szerepvállalás után sem tűnt el, ugyanakkor ezek az öltözékek többnyire eleve megfelelnek azoknak az elegancia- és visszafogottsági elvárásoknak, amelyeket a közéletben is természetesnek tekintenek. Így nála a váltás kevésbé látványos, inkább finomhangolásként értelmezhető. A karakter megmaradt, de a hangsúlyok eltolódtak. Az egyetlen, ami megfigyelhető, hogy kevesebb bőrt villant. Régen viselt ujjatlan vagy akár mélyebben dekoltált darabokat is, most már a zártabb fazonokat részesíti előnyben.

Érdemes kitűnni a sorból

A nemzetközi példák azt mutatják, hogy a legjelentősebb női politikusok nem a személyiségük eltüntetésével oldják meg a hitelesség és az önazonosság ellentmondását. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke rendkívül következetes, visszafogott stílust épített fel, és sok színt használ. Giorgia Meloni, Olaszország első női kormányfője pedig megtartotta a mediterrán nőkre jellemző stílusjegyeket, így az erőteljes ékszerhasználatot és a modern, divatos bő szabásokat is, sőt van, hogy azokat tornacipővel kombinálja. A közös pont azonban az, hogy egyikük sem válik láthatatlanná.

Talán ez az a kérdés, amely Rost Andrea és Csézy esetében is érdekes lesz a következő években. A politikai protokoll ugyanis valójában nem azt határozza meg, hogyan kell kinézni. Inkább azt mondja meg, hogyan ne nézzünk ki. A hitelesség pedig ott kezdődik, amikor valaki ezen a kereten belül is képes megőrizni a saját stílusát. Mert a politika színtér végső soron nem divatbemutató. De nem is egy olyan világ, ahol a személyiségnek teljesen el kell tűnnie egy sötétkék blézer mögött. Talán éppen azok a közszereplők lesznek hosszú távon a legemlékezetesebbek, akik megtalálják ezt a nehezen körülírható, de azonnal felismerhető egyensúlyt. A szavazók ugyanis szeretnek úgy tenni, mintha kizárólag a teljesítmény számítana. Aztán valahogy mégis mindig szóba kerül a blézer színe…