Dombovári Vanda: „Soha életemben nem követtem a divatot, mondjuk, ő sem engem”
Dombovári Vanda öltözködése éppolyan bohókás, amilyen ő maga. Imádja a színeket, a nagy mintákat, feketét pedig csak akkor hord, ha külön megkérik rá egy munka során. Szerinte egy ruhadarabja sem passzol a másikhoz, ám 50 évesen már megengedheti magának, hogy azt vegyen fel, amit csak akar.
Zöldet rózsaszínnel, kapucnis pulcsit hosszú szoknyával, pöttyöset a mintással – első hallásra akár furán is hangozhat, Dombovári Vanda esetében mégis működik. „Abban mindenképpen unikális vagyok, hogy soha életemben nem követtem a divatot. Mondjuk, ő sem engem…” – kezdi nevetve a népszerű műsorvezető, Dombovári Vanda.
Kissé eklektikusan öltözöm, igaz? De bevallom, én szeretem a vicces ruháimat. Annak ellenére is, hogy nincs kialakult stílusom. A gardróbom telis-tele van színes, mintás, virágos holmikkal.
Ritkán van rosszkedvem, ha mégis előfordul, ezek a bohókás ruhák hatnak rám. Mi ez, ha nem maga a színterápia?! – mosolyodik el. – Én mindig a derűt választom. Illetve a fenntarthatóságot, ugyanis majdnem minden darabom a használtruha-boltból van. Nem érdekel a márka, vagy hogy eredetileg mennyibe kerülhetett. Sőt gyakran választok olyat, amiről látszik, hogy az előző tulajdonos a kínaiban vehette, de ha tetszik a mintája, az sem számít, ha műszálás. Akkor maximum jobban odafigyelek, nehogy nyílt láng közelébe menjek – mondja viccelődve. – És rengeteg ruhám van ám, de az is biztos, hogy ennek az összértéke más gardróbjának a tízedébe került. Ennyit tesz, ha a second handben minden négyszázkilencvenkilencbe kerül.”
Továbbadja a ruháit
Dombovári Vandának ráadásul megvannak a tíz-húsz vagy akár harminc évvel ezelőtti kedvenc darabjai is. „Gyűjtögető vagyok… Viszont ha valami már nem jó rám, például a régebbi nadrágjaim közül van néhány, amit már nem tudok teljesen felhúzni – most mit szépítsem? Kihíztam fenékben. Tehát azokat odaadom a barátnőimnek vagy anyukámnak, aki meg elviszi azokhoz, akiknek szükségük van rá. Adni jó! És mivel nagyon vigyázok minden darabomra – például kifordítva mosom őket –, ha nem is tökéletes, de jó állapotban lehet őket továbbadni.”