A legendás műsorvezető szenvedélye az utazás, több tucat országban járt az élete során. Nem is olyan régen még az is felmerült benne, hogy külföldre költözik.

Megannyi bókot kap Endrei Judit azzal kapcsolatban, milyen remek formában van. Nos, ezt nem csupán a rendszeres gyaloglásnak vagy a szerencsés genetikának köszönheti, az utazásai is nagyban hozzájárulnak a mentális és a fizikális fittségéhez. Ezt jól példázza a nepáli út is, ahonnan nemrégiben érkezett haza.

„Tele van a szívem élményekkel” – kezd bele.

„Felmásztunk egy hegytetőre, egy káli templomhoz, nagyjából 1500 lépcső vezetett felfele, és büszkén mondhatom, jól bírtam a tempót, még akkor is, ha másnap jelentkeztek az izomláz tünetei. Nepál egy csodálatos ország lenyűgöző természeti adottságokkal, a szafari, ahol rinocéroszokat láttam testközelből, biztosan örök emlék marad.”

A mézeskalács-háború

De honnan ered ez a szenvedélye?

„Édesapámnak köszönhetem. A 60-as években lett egy autónk, ezután rengeteget utaztunk, főként belföldön. Emlékszem, az első külföldi utunk Csehszlovákiába vezetett. Ahogy mindig, édesapám vett a húgomnak és nekem egy-egy mézest, és rögtön elindult a háború a húgom és közöttem, mert mindketten a csokisat szerettük” – mosolyodik el.

Az első olyan kirándulás, ami nagy hatást gyakorolt rám, Erdélybe vezetett. Emlékszem, hazafelé el is sírtam magam, annyi szépséggel telt meg a szívem.

Csak semmi flancolás

Azóta több mint 60 országban járt, úgyhogy igencsak rutinos utazónak mondhatja magát.

„Ha utazom, a jókedvemet biztosan magammal viszem. A csomagolást általában nem bonyolítom túl, csak a legszükségesebbeket pakolom be, semmi flancolás, divatozás nincsen. A reptéri várakozások alatt nem unatkozom egy percig sem. Keresztrejtvényt fejtek, vagy éppen olvasok valamit a célországról” – mondja lelkesen.

Sosem tért haza bánatosan, pedig előfordult, hogy lett volna oka rá.

„Néhány éve Barcelonában kiraboltak, és elvitték azt a fényképezőgépet, amit nem sokkal előtte vásároltam. Persze mérhetetlen bosszúságot jelentett, de úgy voltam vele, nem engedem, hogy ez a hátralévő négy napra elrontsa a hangulatomat. Majd otthon szomorkodom miatta” – mondja nevetve Judit.

Bár imád Szentendrén élni, kb. egy évtizede még az is felvetődött benne, hogy külföldre költözik, olyannyira a szívébe zárt egy térséget.

„Toszkána maga a földi paradicsom. Oda mindenképpen érdemes ellátogatni. A húgommal komolyan elgondolkodtunk rajta, odaköltözünk. Aztán hosszas tanakodás után, főleg a nyelvi akadályok miatt, letettünk róla. De hozzáteszem, egy-egy rövidke utazástól ne tántorítson el senkit a nyelvtudás hiánya. Én magam a mosolydiplomáciában hiszek, egy-egy kedves gesztus vagy összenevetés olykor többet érhet, mint egy közösen beszélt nyelv.”

Fájdalmas veszteség

Az évek során több fontos barátsága is szövődött az utazásai során.

„Mivel oroszul és franciául beszélek a magyar mellett, így barátságaim ilyen nemzetiségű emberekkel alakultak ki. Az egyik például Szásával, akivel még a 70-es években idegenvezetőként ismerkedtem meg Moszkvában. Nagyon jó barátok voltunk. Meghívtam őt Magyarországra is, abban az időben ez nagy dolog volt. Én pedig sokszor vendégeskedtem náluk, hiszen a munkám miatt gyakran utaztam Moszkvába. Még ma is élhetne, de sajnos néhány éve váratlanul meghalt. Jó szívvel gondolok vissza a közös utazásainkra” – sóhajt fel szomorúan.

A tévés legenda egészen biztos abban, hogy a vitalitása részben a kíváncsiságában rejlik.

Meg­győződésem, hogy egészségesebb marad az ember, ha nem zárja magára az otthona ajtaját.