Endrei Judit egy nagyon kis faluban töltötte el a gyermekéveit, ahol szinte természetes volt, hogy minden jeles ünnepet, így a születésnapokat is nagyobb társaságban ünneplik. Még ma is emlékszik a zsúrok különleges hangulatára, az ajándékokra, amiket a barátnőitől kapott.

De Endrei Judit emlékében az is élénken él, ahogy szüleihez, akik aktív társasági életet éltek, sokan bekopogtak, akár névnap, akár más apropó adta az alkalmat. Ezt a hagyományt nem vitte tovább, legalábbis nem abban az értelemben, ahogy azt a szüleitől látta. A május 7-én 73. születésnapját ünneplő Judit kicsit irigyli is azokat, akik nyitottabban élnek.

„Talán pont a munkám miatt alakult így, hiszen mindig is sokat voltam emberek között. Persze ha elhívnak egy-egy előadást tartani, ma is igyekszem odaadni egy darabot magamból a hallgatóságnak.

De az otthonom az más, nálam nemigen tudott az soha kialakulni, hogy ha valaki Szentendrén jár, csak úgy véletlenül felhív vagy becsenget hozzám. A falunkban azt mondták az ilyen típusra, hogy magának való.

Ami rám persze csak félig érvényes, hiszen kimozdulni, jönni-menni, találkozni nagyon szeretek.”

Így ünnepli a születésnapját Endrei Judit

A családja, a testvére, Erika és imádott lányai, Nóra és Laura azonban mindig igyekeznek kitalálni még a legtitkosabb gondolatait is. Ez tavaly sikerült, és úgy tűnik, idén is. Ezúttal Laura az, aki beletalált, mivel tehetné a boldoggá az édesanyját.

„A 73. születésnapomat munkával töltöm. Hiszen ez is éppen olyan nap, mint a többi. Ezért boldogan fogadtam el a kiskunfélegyházi könyvtár meghívását, hogy az életemről, a könyveimről meséljek a hallgatóságnak. Persze annak nagyon örültem, amikor Laura lányom azt mondta, ’jó, mama, ha már így alakult, én veled tartok, és meghívlak ott egy vacsorára’. Ebből aztán mostanra egy hatalmas szülinapi meglepetés kerekedett. Kitalálta, ha már úgyis csak ötven perc az út onnan autóval, aludjunk Szegeden. Pontosan tudja, hiszen jól ismer, mit jelent számomra ez a város.”

További részletek a legfrissebb Bestben!